Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
södése ad magyará2atot a latin-amerikai országok között előtérbe kerülő súrlódásokra, határ- és területi viszályokra, melyek elvonják a figyelmet a társadalmigazdasági feszültségek igazi okairól. Eddig ugyanis nem sok határkérdést sikerült rendezni. A kivételek egyike az Argentína és Uruguay között a Paraná folyóban húzódó határvonal megállapítása. A kompromisszum lényege, hogy az argentin hajók átléphetik a folyómeder mértani felezővonalát, mivel a mederágy legmélyebb pontjai az uruguayi partokhoz esnek közelebb, a folyómeder természeti kincseinek kiaknázási jogának viszont már szigorúan a folyó mederágyának felezővonalát kell figyelembe venni. A területi és határviták eddig ismert, meglehetősen tarka latin-amerikai képét színezi, amikor egy alapjában véve gyarmati státusú ország, mint Francia Guyana támaszt területi igényt egy, a gyarmati múlttól megszabadult országgal szemben: Franciaország - mert Francia Guayana valójában Párizs „tengerentúli megyéinek” egyike — Surinamtól (a volt Holland Guyanától) egy aranyban gazdag i 460 km2-nyi területet akar leszakítani, míg Guyana összesen 15 540 km2 kiterjedésű területet Surinam délkeleti, a Corantijne folyó menti erdőségeiből, ahol igen gazdag bauxitlelőhelyek találhatók. Latin-Amerika mindmáig rendezetlen területi kérdései között különleges jelentősége van az Egyesült Államok által birtokolt Puerto Rico önrendelkezésnek s a Panama-csatorna egész területe visszatérésének. A Reagan-kormány meggyorsította Puerto Ricónak az Egyesült Államok 51. tagállamaként történő annektálására irányuló előkészületeit, s több olyan intézkedést léptetett életbe, amely megszünteti azokat a különbségeket, amelyek Puerto Rico „társult állam státusa” és más amerikai tagállamok között eddig fennálltak. Washington regionális, sőt globális stratégiájában Puerto Rico „újgyarmati státusának” valamilyen formában történő megtartásának magyarázata az, hogy itt, ezeken a szigeteken építette ki az Egyesült Államok az egyik legfontosabb külföldi támaszpontrendszerét (légvédelmi, szárazföldi és mélytengeri), továbbá, hogy a Puerto Ricóban beruházott amerikai tőkebefektetések értéke eléri a 15 milliárd dollárt. Washington igen széles körű diplomáciai kampányt kezdett avégből, hogy Puerto Rico státusának, szuverenitásának kérdését a különféle nemzetközi fórumok (ENSZ, el nem kötelezettek) levegyék a napirendről, és a kérdést Washington belső ügyeként kezeljék. A csatornaszerződések életbelépése után is, 1999. december 31-ig amerikai ellenőrzés alatt maradó Panama-csatorna továbbra is szerepet játszik majd az Egyesült Államok latin-amerikai katonapolitikai stratégiájában. (Már most hallhatók olyan vélemények, főként a Pentagon részéről, hogy az Egyesült Államoknak a szerződések lejárta után is valamilyen módon meg kell őriznie jelenlétét a csatornaövezetben.) 63
