Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Király János: Konfliktusok, területi viták Latin-Amerikában
Következtetések A latin-amerikai országok rendezetlen határproblémái és a területi viták magukban hordozzák fegyveres összecsapások lehetőségét, élezik a nemzetközi feszültséget, akadályozzák az államok közötti együttműködést: 1. A területi viták mindig jó ürügyet szolgáltatnak a térségben elsősorban érdekelt észak-amerikai kormánynak arra, hogy a latin-amerikai államokat egymással szembefordítva, gyengítse a latin-amerikai országok egységes Washing- ton-ellenes fellépéseinek hatékonyságát. 2. A rendezetlen határkérdések hozzájárulnak a fegyverkezési verseny fokozódásához, amely egyrészt súlyosbítja ezen országok gazdasági, szociális feszültségekkel amúgy is rendkívüli módon telített nemzetgazdaságát, másrészt jó lehetőséget nyújt a fegyverkereskedelemre berendezkedett észak-amerikai és más monopóliumoknak. 3. A területi viták és határkonfliktusok ürügyet szolgáltatnak arra, hogy a hatalmon levő diktatúrák meggyöngült helyzetüket megszilárdítsák hazafias jelszavakkal [Falkland(Malvin) esetében például katonai akciót is indítson], re- zsimjük mögé felsorakoztassák a legkülönbözőbb társadalmi rétegeket és politikai erőket, amivel meghosszabbíthatják rendszerük fennmaradását, s eltereljék a tömegek figyelmét az adott ország alapvető problémáiról. 4. Ezzel együtt a viták le is kötik az illető latin-amerikai országok kormányainak figyelmét, s ez szűkíti ezen államok aktívabb nemzetközi tevékenységre irányuló erőfeszítéseinek hatékonyságát, vagy éppen ellenkezőleg, esetleg az adott ország egész külpolitikai törekvése területi problémájának napirenden tartásában s valamiféle „nemzetközi igazságszolgáltatás” elérésében merül ki, s teljesen kirekeszti magát a nemzetközi együttműködés alapvető kérdéseinek megoldásából (Bolívia). Az Egyesült Államok agresszív külpolitikája Latin-Amerikában is kiélezte a vitatott határvonalak és területek miatt támadt feszültségeket az államok között, azzal a szándékkal, hogy Washington ennek révén megerősítse és megőrizze befolyását a kontinensen oly módon is, hogy az Egyesült Államoknak nem tetsző külpolitikát, gazdaságpolitikát folytató progresszív latin-amerikai országokat sakkban tartsa valamelyik Amerika-barát rendszerű országgal [továbbá, hogy globális politikájának megfelelően újabb katonai támaszpont-lehetőségekhez jusson Latin-Amerikában és a földrészt övező tengerek stratégiai fontosságú szigetein, mint például a Falkland(Malvin)-szigeteken, ahol a brit-argentin háború befejezése óta Nagy-Britanniával közösen lázas sietséggel haditengerészeti támaszpontot létesít]. Számítani lehet tehát arra, hogy a jövőben a latin-amerikai országok gyorsuló ütemű fegyverkezésének következményeként egyenes arányban növekszik a térség biztonságát, az államok területi épségét és szuverenitását veszé- lyezető fegyveres konfliktusok lehetősége. 64
