Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Gazdag Ferenc - Kiss J. László: A francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években
ekkor még feloldhatatlan ellentmondásokat tartalmazott az NSZK számára. A francia külpolitika érdekrendszerével ellentétben a francia-nyugatnémet kapcsolatokat hosszú távra befolyásolta az a tényező, hogy az NSZK-t az Atlanti Szövetségbe történő integrálása közvetlenül és szorosan az Egyesült Államokhoz kötötte. A NATO-tagsága és az atomfegyverekről való lemondása útján az NSZK az amerikai nukleáris stratégiai elemekre helyezte biztonságpolitikájának súlypontját. Ez azzal az eredménnyel járt, hogy az Egyesült Államoktól való biztonságpolitikai függése miatt létrejött az NSZK nyugati politikájának történelmi kétvágá- nyúsága, a nyugat-európai EK és az atlanti NATO-rendszer melletti egyidejű elkötelezettsége. így az NSZK érdekeltté vált - saját erőforrásainak felhasználása árán is - a Nyugat-Európa és az Egyesült Államok közötti kooperatív viszony biztosításában. A nyugatnémet külpolitika történelmi fejlődése a kelet-nyugati erőviszonyokhoz való közvetett és közvetlen alkalmazkodásban úgy is felfogható, mint a sajátos nemzeti és atlanti érdekek hosszú távú egyeztetési folyamata, azzal az „europeizmussal”, amelyet Bonn számára a legtisztábban a francia külpolitika képvisel. Ebből adódott az NSZK nyugati politikájának azon törekvése, hogy az atlanti-nyugat-európai viszony feszültségeit alacsony szinten tartsa, elkerülve az esetleges választások mindennemű kényszerét, s lehetőség szerint a nyugati szövetség érdekeit nemzeti céljaival összhangba hozza. Paradox módon gazdasági hatalmának növekedésével a két érdekeltség közötti közvetítés - különösen a hetvenes években - megnövelte az NSZK politikai befolyását. Az NSZK külpolitika történelmi „előre meghatározottságával” szemben a francia külpolitika játékterét a hosszú távú atlanti függőség nem korlátozta. Az „európai európaiságnak” a francia politikai kultúrában megvoltak mind az objektív feltételei, mind a hagyományai. Sőt, a francia külpolitikát jellemző „Jalta-komplexus” mindig megőrizte az érzékenységet arra, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok ún. szimmetrikus érdekeit formálisan azonosítsa, és a tömbstruktúrákat megszilárdító kon- domínium-ideológia kritikus megfogalmazója legyen. Az enyhülési politika megindulásával, az európai status quo konszolidálódásának folyamatában az NSZK az amerikai külpolitika prioritásváltozásait a Franciaországgal való együttműködés fokozásával kívánta ellensúlyozni. Ugyanakkor de Gaulle az „európai Európa” megvalósításában a francia-nyugatnémet együttműködésre kívánt támaszkodni az Egyesült Államokkal s bizonyos fokig Angliával szemben. A politikai érvényesülés útja: integráció kontra nemzetállam? A két ország külpolitikájának - az atlantizmus és az europeizmus szélsőségei között mozgó, szándékaiban eltérő, de tendenciájában közelítő - fejlődési folyamatában töltődött meg tartalommal az 1963. január 22-i francia-nyugatnémet szerző69
