Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Berecz János: A nemzetközi biztonság kérdései napjainkban
Az Egyesült Államok minden forradalmi jellegű változást a saját nemzeti biztonságára nézve veszélyesnek ítél, és-függetlenül attól, hogy ezt tagadja - a világcsendőr szerepét igyekszik betölteni, az utóbbi évtizedekben helyi bázisok létrehozásával és szövetségesek bekapcsolásával. Ugyanakkor az utóbbi néhány évben szövetségeseit is elérte a változás szele, ami jelentős gondokat okoz az Egyesült Államok uralkodó osztályának. A társadalmi változások korunkban törvényszerűek, megállíthatatlanok. Sok esetben a rendkívüli elmaradottság körülményei között zajlanak le, lényegük nem határozható meg minden esetben egyértelműen, sokszor súlyos belső ellentmondásokat tartalmaz. A változások fő iránya azonban a társadalmi haladás, lényegében végül is a szocialista társadalom felé mutat. A biztonságépítés legfőbb tényezői az erőviszonyok. Ezeket kell helyesen értelmezni és konkrétan felhasználni a politikában. Az erőviszony fogalmát sokoldalúan kell értelmezni, minden tényezőt figyelembe véve, az erkölcsi-politikai természetűeket is. Lenin - az erőviszonyok fogalmát értelmezve - nemegyszer elmondta, hogy Szovjet-Oroszország az általában rendkívül hátrányos erőviszonyok mellett csak úgy maradhatott fenn, hogy az erkölcsi-politikai erőviszonyok tekintetében fölényben volt. Az erőviszonyok kizárólag katonai értelmezése egyoldalú. A katonai területen az erőtényezők gyorsan változnak, de számokban viszonylag könnyen kimutathatók, könnyebben, mint más területeken. Ezért tapasztalható, hogy társadalmi szembenállás esetén is az erőviszonyok katonai vonatkozásaira nagyobb súlyt helyeznek, mint amekkorára szükség volna, s ebből fakad az egyoldalúság. A politikai tényezőnek, a megállapodásoknak és a rájuk alapuló bizalomnak is nagy szerepe van a biztonságépítésben. Ezen a területen 1917 óta elég sok eredmény született. A példák közül utalhatunk a helsinki értekezlet záróokmányára, ami minden előzőnél magasabb szintű megállapodás. Rögzíti az államok együttműködésének elveit, területeit, és Helsinkiben először került sor arra, hogy szembenálló országok elfogadnak egy közösen, saját jószántukból összeállított dokumentumot. Emellett sok kétoldalú megállapodás is született már. Bizonyos fokú bizalom kifejezője az ENSZ létezése és változatlan fennmaradása is. Igen jelentős megállapodásrendszereket fogadott el a hatvanas és hetvenes években a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok. A bizalmat, a politikai tényezőket és hatásukat azonban jelentősen gyengíti az Egyesült Államok politikai intézményeinek helyzete és állapota. Az Egyesült Államok politikai intézményrendszere olyan időszakban épült ki, amikor elenyésző volt az ország nemzetközi szerepe és jelentősége is. Az intézményrendszer szerepe elsősorban az volt, hogy az uralkodó osztály rivalizáló csoportjai között lehetővé tegye egy csoportnak az elnöki hatalom megszerzését, amit a kongresszussal ellensúlyoztak, az uralkodó osztály egésze érdekeinek védelmében. Döntéshozatala 6
