Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 5. szám - Balázs József: Ellentétek az atlanti szövetségen belül a nyolcvanas évek elején
páné is-a leghangsúlyosabban azonban a francia kormány 1982. július 22-i nyilatkozata - egyértelműen deklarálta, hogy törvénytelennek, sértőnek tartják az egyoldalú amerikai lépést, és ezért nem tartják magukra nézve kötelezőnek. H. Schmidt - szokásához híven — még megpróbálta „jobb belátásra” bírni az amerikai kormányt; eddig sikertelenül. Vajon miért ennyire fontos a Reagan-kormánynak a földgázvezeték megépítésének megtorpedózása? Annyira rosszul informált lenne a vezeték megépítésének technikai problémáit illetően ? Nem valószínű. Hihető-e az az amerikai megközelítés, hogy a földgázvezeték megépítése és működtetése veszélyezteti Nyu- gat-Európa biztonságát, és függővé teszi gazdasági életüket a Szovjetuniótól? Valószínű, hogy ezt az amerikai kormány sem gondolja komolyan, mivel a szov- jet-nyugat-európai gázvezeték, teljes üzemelése esetén - az eddig is szállított szovjet energiahordozókkal együtt - az egyes nyugat-európai országok energiafelhasználásának csak kb. 6-7 százalékát biztosítja. Alapvetően két - egymással ösz- szefüggő - politikai kérdésről van szó az amerikai megítélésben és embargóban. Elsődlegesen arról, hogy a Szovjetunió bevétele a gázügyletből évente kb. 10-12 milliárd dollár lenne. Ezt az összeget a Szovjetunió elsődlegesen a saját gazdaságának modernizációjára tudná fordítani, még a COCOM-lista ellenére is. Ebből az összegből segíteni tudná az arra rászoruló kelet-európai szövetségeseit. A Rea- gan-kormányzat ezt - főleg az elsőt - kívánja megakadályozni, illetve néhány évi halasztásra kárhoztatni, mert ezzel gyengíthetőnek véli a Szovjetuniót. Az amerikai kormányzat — és a sajtó - nyíltan hirdeti, hogy a nyugat-európaiakat is érintő, Szovjetunió-ellenes gazdasági megtorlástól reméli, hogy a „szovjet vezetők majd megváltoztatják Lengyelország-politikájukat”.11 A gázvezetéket meg lehet építeni az amerikai embargó ellenére is, de esetleg némi késéssel. Az amerikai kormányzat másik politikai szempontja az, hogy megkísérelje fékezni nyugat-európai és japán szövetségeseinek a kelet-nyugati feszültség csökkentéséért kifejtett tevékenységét. Az Egyesült Államok nem akar egyedül maradni a Szovjetunióval folytatott konfrontációban. Tűrhetetlennek tartják azt a helyzetet, hogy az amerikai politika „az egész szabad világ érdekében” konfrontál a Szovjetunióval, s eközben a saját szövetségesei szélesítik gazdasági kapcsolataikat ugyanezzel az országgal.12 A jelenlegi amerikai kormányzatot - egyelőre - egyáltalán nem érdekli Nyugat-Európa belső helyzete, nehézségei stb., kivéve a békemozgalmat, a pacifizmust, az alternatívokat, mert ezek az amerikai érdekekkel szemben gyakorolnak hatást a nyugat-európai kormányokra. Ma még képtelenség felvázolni ennek a nyugati-nyugati „gazdasági háborúnak” a következményeit és kilátásait, de már most le lehet szögezni a következőket: 1. Ez a gazdasági „háború” sérti Nyugat-Európa érdekeit. 2. Negatív hatást gyakorol a kelet-nyugati kapcsolatokra is, ezért növeli a nemzetközi feszültséget. 3. Végül is azonban a tőkés világ gazdasága azonos típusú tőkés gazdaság, amely bár jelenleg ellentmondásokkal terhes, mégis erősen valószínűsíthető, hogy a legvégső esetben az össztőkés létérdekek felülkerekednek az egyéb ellentéteken. A teljes
