Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Gazdag Ferenc - Kiss J. László: A francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években
azt írja, hogy a „nyugatnémetek nem jobban amerikabarátok, nacionalisták, szovjetbarátok és (nyugat-) európai integrációhivők”, mint a többi nyugat-európai nép. De sajátos helyzetük egyfelől arra kényszeríti őket, hogy egyidejűleg mindegyikek legyenek, másfelől azonban mihelyt a négy jellemző közül bármelyikre nagyobb hangsúlyt helyeznek, szövetségeseikből és ellenfeleikből a tiltakozások és gyanakvások özönét váltják ki.7 Sajátos módon a francia közvéleményben - különösen a baloldali körökben - az NSZK-ellenesség gyakran az amerikaellenesség formáját ölti. Ez szorosan ösz- szefügg azzal a történelmi fejlődéssel, hogy az NSZK a hidegháború polarizált kelet-nyugati megosztottságában mint nemzeti identitást nélkülöző objektum, sokkal inkább azonosult nem csupán a maga „fél-Európájával”, hanem az Egyesült Államokkal is, sőt később már aktívan, kezdeményezően is képessé vált az atlanti funkciók betöltésére. Párizs számára a Bonn és Washington közötti kapcsolatok sohasem jók: ha nincs vitás kérdés - ez volt nagyjából a helyzet az 1970-es évek közepéig -, akkor a franciák hajlamosak valamiféle Bonn-Washington-ten- gelyről panaszkodni; ha viszont az NSZK-t nyugtalanítja az amerikai politika következetlensége, és aggasztja saját biztonsága, akkor a francia politikai közvélemény jelentős része azonnal aggódni kezd a „német kérdés” visszatérése miatt, és szívesebben látná az Egyesült Államok erőskezű vezetését.8 A nyugat-európai integráció kibontakozásában a francia-nyugatnémet együttműködés központi elemnek bizonyult, és növekvő jelentőségre tett szert az atlanti főrendszeren belül is. A két ország kapcsolata egyidejűleg tükrözi a nyugat- európai-atlanti, valamint a kelet-nyugati viszony fejlődését. Együttműködésük a hetvenes évek második felében különös súlyt adott Nyugat-Európa regionális egyensúlyi szerepre és viszonylagos önállóságra való törekvésének. A geostraté- giai szempontokon túl a szocialista országok számára nem lehet közömbös a két országnak az enyhülési politikával kapcsolatos különös érdekeltsége sem. Ez annál inkább kiemelkedő jelentőségű, mivel az 1980-as évek elején az Egyesült Államok kérdésessé tette a nukleáris paritáshoz való alkalmazkodás politikáját, és kirajzolódtak a Szovjetunió, valamint a szocialista világ elleni „új feltartóztatási” politika keretei. Ebben a helyzetben a szocialista országok számára fokozódik a Nyugat- Európán belül vezető szerepet játszó francia-nyugatnémet kapcsolatok jelentősége, a belőlük fakadó következtetések tudatosítása és politikai hasznosítása. Franciaország, az NSZK és Nyugat-Európa A nyugatnémet-francia kapcsolatok döntő szerepet játszottak a nyugat-európai integráció kialakulásában és fejlődésében. Az integráció természetesen maga is visszahat a két ország kapcsolatainak alakulására, s ez a kölcsönhatás hordozza a francia és a nyugatnémet érdekek azonosságát, párhuzamosságát, de bizonyos területeken az ellentéteiket is. A nyugat-európai integráció fontos helyet foglal el a
