Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Gazdag Ferenc - Kiss J. László: A francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években
GAZDAG FERENC - KISS J. LÁSZLÓ A francia—nyugatnémet kapcsolatok alakulása a hetvenes években Nyugat-Európa második világháború utáni fejlődése szorosan összefügg a francia-nyugatnémet kapcsolatok alakulásával. A francia-nyugatnémet viszony — melynek ambivalenciái a két ország azonos, párhuzamos vagy éppen eltérő-ellentétes érdekeiben fejeződtek ki - a legújabb kori európai történelem és a nemzetközi kapcsolatok egyik súlypontja. Az NSZK Franciaország számára a nélkülözhetetlen szomszédot és partnert, történelmi mítoszok és politikai sztereotípiák tárgyát, a francia nemzeti gyengeségek állandó viszonyítási alapját, a nemzeti problémák tükörképét jelenti. De ennél sokkal többet is: jelenbe nyúló történelmet, az évszázados vetélytárs- hoz való viszonyt. Kapcsolataikat ezért egyidőben és ugyanabban a vonatkozásban a történelemnek, a politikának és a társadalompszichológiának kellene vizsgálnia.1 E vizsgálatokhoz nélkülözhetetlen az utalás a történelmi múltra, de legalábbis a második világháború utáni periódus fontosabb fordulataira. Franciaország a potsdami megállapodás értelmében egyike a „Németország egészéért” felelős nyugati hatalmaknak, és ennek értelmében Nyugat-Berlinben is jogokkal és felelősséggel rendelkezik. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában meglevő állandó helye és vétójoga, valamint különálló atomhatalmi státusa a nemzeti külpolitika számára az NSZK-val szemben a politikai választások viszonylag széles körét biztosítja. A „Németország egésze” iránti felelősség a francia külpolitika egyik legfontosabb státusmutatója.2 Az NSZK nem nemzet, történelmi identitása nem adottság, hanem elérendő és megtartandó cél; és ennek a ténynek a francia politikai tudat számára értéktartalma van. A német nemzeti identitást az egymást váltó és az egymással szemben álló politikai rendszerek alapvetően kérdésessé tették. így a németek nem ugyanúgy viszonyulnak saját történelmükhöz, mint a többi európai nép, amelyek nemzeti mivoltukat - a franciák különösen - előzetes evidenciaként fogják fel. Ez a probléma élt már a háború előtti nemzedékben, és várhatóan megmarad a jövőben is. Ezért a francia politikai gondolkodás az NSZK 64
