Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Prandler Árpád: Az ENSZ alapokmányának időszerűsége és alkalmazásának néhány nemzetközi jogi kérdése
mint a Föld 70 százalékát alkotó tengerek jogi rezsimjének kidolgozására az ENSZ égisze alatt kerül sor. Az 1975-ban megkezdődött munkálatok 1980-ig — széles körű és elhúzódó vita után - egy csaknem véglegesnek tekintett tervezet kidolgozásához vezettek.27 Sajnálatos, hogy 1981-ben, a konferencia 10. ülésszakán, az Egyesült Államok küldöttsége bejelentette, hogy kormánya revideálta korábbi álláspontját, időre van szüksége a tervezet alapos tanulmányozásához, és ezért 1981-ben nem hajiadó a tervezet elfogadását fontolóra venni. Nem kétséges, hogy a Tengerjogi Konferencia sikeres befejezése és az egyezmény elfogadása nemcsak a szűkebb értelemben vett tengerjogi kérdések megoldása miatt jelentene komoly előrelépést, hanem egyúttal nagymértékben hozzájárulna a nemzetközi béke és biztonság fenntartásához is. III. Mindezek után hogyan összegezhető az alapokmány időszerűségével, az egyetemes nemzetközi jog fejlődésére gyakorolt hatásával és a meg-megújuló felülvizsgálati törekvésekkel kapcsolatos álláspontunk? 1. A válasznak - meggyőződésünk szerint - három kérdésre kell feleletet adnia:-Vajon a jelenlegi nemzetközi helyzet ellentmondásainak és hiányosságainak okát az alapokmányban kell-e keresni, illetve van-e remény arra, hogy ezek az ellentmondások és hiányosságok az alapokmány módosításával felszámolhatók ?- Vajon alkalmas volt-e a jelenlegi formájában az alapokmány arra, hogy az Egyesült Nemzetek tevékenységi körét - bizonyos, az ENSZ-en kívül álló erők által megszabott határokon belül - dinamikusan kiterjessze, és számíthatunk-e erre a jövőben is?- Vajon a jelenlegi világhelyzet alkalmas-e egy olyan nagy igényű vállalkozás sikeres véghezvitelére, mint amilyenre az alapokmány kidolgozásakor 1944-1945- ben sor került? Meggyőződésünk, hogy az alapokmány céljainak és elveinek tiszteletben tartása, rendelkezéseinek végrehajtása ma is éppen olyan elengedhetetlen előfeltétele a nemzetközi béke és biztonság fenntartásának, az államok közötti baráti kapcsolatok és együttműködés előmozdításának, mint ahogyan az 1945-ben volt. A tanulmányi, részében lényegében már választ adtunk arra a kérdésre, hogy az alapokmány és az ENSZ mennyire volt képes alkalmazkodni a változó világ követelményeihez. Most is érvényesek az ENSZ akkori főtitkárának, Kurt Waldheim- nek 1975-ben elmondott szavai, amelyek szerint minden előre nem látható fejlemény ellenére az Egyesült Nemzetek kiemelkedő képességet tanúsított abban, hogy megfelelően alkalmazkodjék az új feltételekhez, és az alapokmányban lefektetett kereteken belül megbirkózzék az új problémákkal. Minden remény megvan arra, hogy - amennyiben a tagállamok politikai akarata ezt lehetővé teszi - a jövő60
