Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
tekintélyes és felelős személyek szájából hangzanak el javaslatok világkormány létrehozására, vagy az ENSZ szerepének minőségi kibővítésére. A nemietek felett álló főhatalom vagy világkormány létrehozásának azonban véleményem szerint történelmileg belátható távlatokban nincs esélye, s az elmúlt évtizedekben nyilvánvalóvá vált, hogy a% integrációkkal kapcsolatos regionális s^upranacionális törekvések is kifulladtak. A nemzetek feletti politikai integrációra különösen az EK rendelkezett nagyra törő tervekkel. Az ötvenes években megkezdett gazdasági integrálódást széles körben az ún. Európai Egyesült Államok megalapozásának tekintették. A nyugat-európai föderációs gondolat a hidegháború talaján még a konszolidációval küzdő és defenzívában levő kapitalizmus programja volt. A konszolidáció - és saját létének megmentése — végett az adott helyzetben a nyugat-európai tőke késznek mutatkozott akár a nemzeti önállóság feladására is. Később, az 1960-as években, az enyhülési folyamat kibontakozása után a nemzetek felettiség mellett szóló érvek inkább a gazdasági unió hatékony funkcionálásához kapcsolódtak. A EK monetáris és gazdasági uniójának alátámasztására 1980-ig kellett volna megvalósítani az 1970-es évek elején tervbe vett ún. Európai Uniót. A hetvenes évek válsága következtében a politikai integrációs tervek teljes mértékben szertefoszlottak. Bebizonyosodott, hogy a nyugat-európai államok nem hajlandók - s ez belátható időn belül nem is várható - a nemzeti szuverenitás és identitás érdemleges korlátozására. Az interdependencia fokozódása nem vezetett a nemzeti államok meggyengüléséhez, sőt számos vonatkozásban ellenkező irányú folyamat bontakozott ki. Az elmúlt évtizedekben a nemzeti tendenciák is erősödtek, s ez a jövőben folytatódhat. A nemzeti törekvések fennmaradása és fokozódása, a nemzeti állam bizonyos mértékű erősödése természetesen bonyolult folyamat. A nemzeti állam a társadalmi és politikai szerveződés alapvető egysége maradt. Az internacionalizálódás elsősorban az állam gazdaságszervező és -irányító funkcióit kezdte ki. Ezzel szemben a nemzeti állam az osztályuralom és elnyomás egyetlen és ez ideig pótolhatatlan, hatékony eszköze maradt. Az osztályok politikai szerveződése főként a nemzeti keretekhez igazodik. A nemzeti államhoz sajátos, megrögződött társadalmi, gazdasági és politikai érdekek fűződnek, s a nemzeti állam intézményi rendszerével szemben a szupranacionalista megoldások nem ajánlottak érdemi alternatívát. Az internacionalizálódás ellenére a nemzeti termelés nagy része a hazai piacra irányul, s a belső ellátás és gazdasági stabilitás - bizonyos területeken különösen - jelentős mértékben belgazdasági elemeken múlik. Az elmúlt időszakban erősödtek a nemzetet összekötő kulturális és nyelvi tényezők. A műszaki fejlődés, amely előrelendítette a nemzetköziesedést, és hozzájárult a népek közeledéséhez, egyúttal felgyorsította a nemzetté integrálódást is. Az etnikai, kulturális forradalom és öntudatra ébredés több soknemzetiségű országban (s a világon alig van olyan ország, amely etnikailag homogén volna) társadalmipolitikai erjedéshez vezetett, és esetenként szerteágazó politikai reformokat kény38
