Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
szerített ki a nemzetiségi egyenjogúság és egyenlőség biztosítására. Számos országban az elfogadható nemzetiségi jogokat biztosító politikai reformok a belső stabilitás elengedhetetlen feltételének bizonyultak, s e kérdés rendezetlensége néhány más országban a jövőben is súlyos belső politikai és társadalmi feszültségek forrása lesz. A nemzetek érdekrendszerében és fejlődésében a törénelmi, a vallási és kulturális hagyományoknak, a történelmi életközösségből származó sajátosságoknak és szubjektív tényezőknek - a korábban általában feltételezettnél - nagyobb szerepük van. A második világháború után az állam szerepének növekedése a gazdasági, társadalmi és kulturális életben együtt járt a nemzetté integrálódás kiteljesedésével. Az elmúlt időszak egyik paradoxonja éppen az volt, hogy a gazdasági problémák nemzetközi integrációs lépésekkel történő megoldása végső soron a nemzeti államot erősítette. A nemzetközi integráció az egyes országok között a társadalmi-gazdasági fejlődés erőteljes közeledését, a fejlettségi színvonalak viszonylagos kiegyenlítettségét és kiegyenlítődését feltételezi. Ennek a követelménynek még az EK sem felel meg (különösen a bővülések után), s számos elemzés mutat arra, hogy az integrációs program több mint két évtizedében a fejlettségi különbségek a tőkés gazdaság mechanizmusainak következtében inkább növekedtek, mint mérséklődtek. A világ országait a különböző társadalmi-politikai rendszerek következtében antagonisz- tikus ellentétek és különbségek választják el (szocialista és tőkés világ), s a két rendszer között integráció vagy olyan nemzetközi intézményi és szabályozási megoldás, amely a nemzeti szuverenitást korlátozná, aligha képzelhető el. A világban a gazdaságszerkezeti és fejlettségi szintkülönbségek óriásiak, s a jelenlegi körülmények között a szakadék a fejlett és a fejlődő világ között növekvő. A történelmi, vallási és kulturális különbségekből az utóbbi időkben olyan szélsőségek származtak (az iszlámizmus világpolitikai összefüggései), amelyek világméretű konfliktusok forrásává is válhatnak. Számos országban (főként a fejlődő világban) a függetlenség kivívása után a nemzeti ébredés éppen hogy megindult, s várható, hogy a sarjadozó és még izmosodó nemzeti fejlődés mellett a nemzetállamhoz és szuverenitáshoz való ragaszkodás erősebb lesz, mint a fejlett országokban. Az állam a fejlődő világban emellett olyan létfontosságú össztársadalmi funkciókat tölt be kifelé is (a gazdasági és politikai függetlenség biztosítása), amelyről ezek az országok aligha lesznek hajlandók a legcsekélyebb mértékben is lemondani. A mai világot mintegy 170 különböző társadalmi viszonyú, gazdasági rendszerű és fejlettségű, eltérő politikai intézményekkel, hatalmi érdekekkel, kulturális és vallási hagyományokkal rendelkező nemzeti állam léte jellemzi. „A területükön élő népek, nemzetek meghatározott etnogenezise, a felhalmozott társadalmitörténelmi tapasztalatok, az anyagi termelés és a szellemi munka eredményei, a politikai harc, az adott térség birtokbavételéért a természettel vagy idegen erőkkel vívott harc tapasztalatai sajátos belső erőket tartanak, illetve hoznak állandóan mozgásba. Az ún. »nemzeti kérdés«, amelyre a történelem során a haladó mozgalmak olyan nagy figyelmet fordítottak, egyáltalán nem »halott« még, s a világ nagy 39
