Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
kiépítése, az egész fogyasztási szerkezetet átalakító új iparágak, a környezeti ipar létrejötte stb. Ezeket a szerkezeti változásokat a világgazdasági korszakváltás egyik alapvető tényezőjének tartom. Ez a folyamat még nem indult meg, s nagyobb arányú kibontakozása nem is várható az 1990-es évek előtt. A nemzetköziesedés és a kölcsönös függés körülményeihez az 1970-es években több irányú alkalmazkodás indult meg, amely elől a világ egyetlen országa sem térhetett ki. A világgazdasági alkalmazkodásnak véleményem szerint az alábbi főbb dimenzióit különböztethetjük meg: strukturális és gazdaságpolitikai; vállalati és nemzetgazdasági; valamint nemzeti és nemzetek közötti. Főként a nemzeti és a nemzetköz} gazdaságpolitikai együttműködést emelem ki, amelynek az alkalmazkodás szempontjából véleményem szerint döntő jelentősége lesz. Az 1970-es években kibontakozott válságot gyakran hasonlítják az 1930-as évekéhez, amikor a tőkés termelési viszonyoknak éppen ilyen regulációs módosítása (az állami monopolkapitalizmusra való áttérés) vált szükségessé. Az egyik legfontosabb különbség azonban éppen az internacionalizálás terén mutatható ki. A befelé fordulás ezúttal ugyanis elmaradt, sőt számos tény arra utal, hogy a nemzetköziesedés folyamata még tovább gyorsult. Bár a válság gyökere a nemzetköziesedés és ennek nem kielégítő szabályozása volt, a tőkés (és a szocialista) országok erre a világgazdaság felé való „menekülésser válaszoltak, s nehézségeikre a nemzetköz} munkamegosztásba való erőteljesebb és hatékonyabb bekapcsolódással és alkalmazkodással reagáltak. Bizonyos területeken fokozódtak a nemzetközi regulációs erőfeszítések is. A világgazdaság valamennyi szférájával kapcsolatban elmondható tehát, hogy a gazdaság internacionalizáltságának és a kölcsönös függőségnek az elért szintje, valamint a nemzetközi gazdasági kapcsolatok szabályozásának rendszere közötti összhang mindinkább megbomlott. A jelenleg létező világgazdasági rendszer már nem alkalmas a nemzetek közötti koordináció biztosítására, valamint a globális világgazdasági problémák érdemi kezelésére és megoldására. A nemzetköz} kapcsolódás új rendszerére van szükség, de ennek főbb jellegzetességei csak lassan körvonalazódnak. „Jelenlegi globális gazdasági nehézségeink egyik legpozitívabb következményének az tekinthető, hogy kikényszerítette annak az általános elismerését, hogy valamennyi nemzet gazdasági élete valamilyen mértékben internacionalizálódott. Mégis, a világgazdaság létezése közepette nem áll rendelkezésünkre a gazdasági szabályozás hatékony rendszere. Ennek szükséglete az interdependencia szövevényes komplexitásán nyugvó technológiai civilizációból következik. Az életképes globális gazdasági rendszer (vagy ha úgy tetszik, rend) a technológiai civilizáció sikeres működése szempontjából elengedhetetlen. A nemzetközi megoldások keresése napjainkig mégis éppen hogy csak elkezdődött.”4 Az internacionalizált világgazdaság megszervezésére és irányítására többek szerint egy kompetens nemzetközi politikai-gazdasági főhatalom lehetne a megoldás. Azokon a területeken, ahol ez szükséges, akár kötelező erővel írná elő a teendőket a nemzeti államok és a nemzetközi kapcsolatok egyéb szereplői számára. Időnként 37
