Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Pálimkai Tibor: Új nemzetközi rendszer körvonalai
s alárendelődtek az adott termelési viszonyoknak s az egyes országok sajátosságainak. A technika forradalma és az internacionalizálódás számos hátrányos következménye közül nem egy (különösen az ún. globális világgazdasági problémák-, a környezetszennyezés, az energia- és az élelmiszer-termelés zavarai) széles körű világ- gazdasági hatásokhoz vezetett. Az adott struktúrájú fejlődés (motorizáció, a vegyipar növekedése stb.) az olcsó energiaforrások pazarló kiaknázásával az 1970-es évekre - az adott nemzetközi gazdasági és politikai erő- és érdekeltségi viszonyok mellett - energiaválsághoz vezetett, és sok helyütt a környezet súlyos szennyezésével járt együtt. Az elmúlt évtizedekben a tőkés világgazdaság fejlődése tovább polarizálódott, s a fejlett és a fejlődő világ közötti szakadékot nem sikerült mérsékelni. A fejlődő világ elégtelen belső társadalmi és gazdasági fejlődése számos világgazdasági és nemzetközi politikai feszültség forrása lehet. A nemzetköziesedés következtében fokozódott a nemzetgazdaságok kölcsönös függése. A nemzetközi együttműködés mindinkább áthatja az újratermelési folyamat valamennyi szféráját, s nőtt a gazdasági folyamatok nemzetközi kölcsönhatása és kölcsönös meghatározottsága is. Az újratermelés alapvető arányai, egyensúlyfeltételei, dinamikája és hatékonysági kritériumai növekvő mértékben a nemzetközi munkamegosztásba való bekapcsolódástól függnek, s ilyen szempontból a kis és a nagy országok helyzetében ma már nincsen minőségi különbség. Az utóbbi időszakban kibővültek a világgazdasági folyamatok továbbgyűrű- ződésének lehetőségei. Az inflációt az 1970-es években (összes következményeivel együtt) még a viszonylag stabil gazdaságok sem voltak képesek határaikon megállítani. Az inflációt számos vonatkozásban a nemzetközi kereskedelem és pénzügyek zavarai (monopolizáció és tétlen tőkék felhalmozódása) táplálták, de egyúttal közvetítették is. Az infláció átgyűrűződése a nemzetgazdaságokat egyaránt fenyegeti az import és az export oldaláról (magasabb exportárak esetén az eladók a hazai piacon is igyekeznek az árak emelését kikényszeríteni), sőt a termelők nem egy esetben a megromlott külső értékesítési feltételekért magasabb hazai árakkal igyekeznek kárpótolni magukat. Az 1970-es évekre nőtt a nemzetgazdaságok sebezhetősége és kiszolgáltatottsága, s az egyensúlyzavarok továbbhárítására lehetőséget nyújtó szoros gazdasági kapcsolódás különösen a kis és gyengébb gazdaságú országokat érintette érzékenyen. A nemzetköziesedés eredményeként a nemzeti jövedelmek nemzetközi újraelosztása új nagyságrendet ért el, szélesedtek csatornái. A tőkés világgazdaságban ez különösen a transznacionális monopóliumok tevékenységéhez fűződött, de gyarapodtak az újraelosztás nemzetközi állammonopolista formái is (például az EK keretében). Az 1970-es években a nemzeti jövedelem vesztése már érintette a legfejlettebb tőkés országokat is (főként az OPEC javára), bár hozzá kell tenni, hogy a nemzetközi olajmonopóliumok és a transznacionális társaságok többsége az olajár-emelkedéseket nagyrészt vissza-, illetve továbbhárította, sőt hasznot húzott belőle. Az olajválság vesztesei kétségkívül a dolgozó tömegek (s az olajim35
