Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány

a maradványaiért, vő. legutóbb R. Btenner Wallerstein-kritikáját és P. Sweezy-vel való polémiáját. New Left Review, 1978. március-április.

28 MEM, 23. köt., 690. 1.

29 Ua. 702. 1.

30 Ua. 690. 1.

32 Az európai és világháborúknak a szocialista forradalom perspektívájával való összefüggését végigvezeti Marx munkásságán A marxizmus szövetségi politikája, 1848-1889. című munkájában Molnár Erik (Budapest, 1967.).

32 Az angolszász politológia fő áramlatát illetően jellegzetes, hogy G. A. Allmond és B. G. Powell nagyhatású és igen elterjedt politológiai kézikönyve, a Comparative Politics (Little, Brown and Company, Boston, 1966.), illetve a teljesen átírt második kiadás (1978.) teljességgel a nemzeti politikai rendszer kutatására épül fel, és csak azok nemzetközi összehasonlításával foglalkozik, s csupán egy igen rövid alfejezetet szentel a XI. fejezetben a világpolitikának (The international performance of political systems, 314-321. 1.). Az ezzel ellentétes polgári irányzatra, amely a világpolitika elméletére koncentrál, egy másik Írásunkban kívánunk rátérni.

33 Lenin Összes Művei (a továbbiakban LÖM), 3. köt. 1964. 12-13. h

34 LÖM, 3. köt. 49. 1.

35 Ezt Lenin nemcsak a mezőgazdasági árutermelésre, hanem a kisiparra, az ún. kusztáriparra nézve is kimutatja. Vö. LÖM, 3. köt. 412. 1.

36 Ua. 359.1. Lenin itt egyúttal az egyenlőtlen fejlődés marxi koncepciójára utal. Vö. MÉM, 23. köt. 6. 1.

32 Az imperializmus lenini koncepciója és a körülötte folyó jelenlegi viták tárgyalását lásd Ágh Attila: Imperializmus és egyenlőtlen fejlődés. Filozófiai Figyelő, 1981. 4. sz.

38 LÖM, 3. köt. 551. 1.

39 Ua. 553. 1.

40 G. Arrighi a The Geometry of Imperialism (New Left Review Editions, London, 1978. 91- 92. 1.) c. könyvében számos ponton kritizálja az imperializmus lenini elméletét, de még ő is hangsúlyozza, hogy a lenini koncepció nagy érdeme a nemzetközi politikai rendszer átstrukturálódásának kimutatása és a nemzeti felszabaditó mozgalmak jelentőségének felismerése.

41 Vö. LÖM, 39. köt. 312-315. 1., 41. köt. 161.1., 45. köt. 360-361.1. Lenin valamennyi helyen azt hangsúlyozza, hogy a felszabadító mozgalmak rövidesen a világtörténelem középpontjába kerülnek, és harcuk összefonódik a felszabadult proletariátus harcával.

42 /. M. Maquire Marx’s Theory of Politics (Cambridge University Press, 1979.) c. művében hangsúlyozza, hogy az állam Marxnál nem egyszerűen a burzsoázia eszköze. A nemzeti - nevezetesen az angol, francia és német - fejlődésben az osztályok mozgását és szövetségeit nem határozza meg közvetlenül a gazdasági struktúra, hanem a politikai rendszer viszonylagos önmozgással rendelkezik, és diszkrepancia van a gazdasági és a politikai szintek között, mivel az osztályok viszonylag önálló szereplői a történelemnek.

43 E. H. Carr The Twenty Years’ Crisis, 1919-1939. An Introduction to the Study of International Relations (Macmillan, London, 1939.) c. műve egyike az úttörő munkáknak a nemzetközi viszonyok polgári elméletében. A szerző kiemeli, hogy az első világháborút követően jelent meg a nemzetközi viszonyok elmélete és oktatása, főleg az Egyesült Államokban, de más országokban is. Carr szerint a nemzetközi viszonyok elmélete abból az igényből fakadt, hogy megértsék az első világháborúnak az egyes nemzetek önmagában vett fejlődéséből le nem vezethető okait és mozgástörvényeit, s egy „békésebb” világ kialakítását segítsék elő. A nemzetközi kapcsolatok elméletét valójában a világkapitalizmus szervezett és koordinált világpolitikai törekvéseinek igénye hívta életre.

44 Az intézményesült világpolitikai rendszer szerepét számos polgári szerző hangsúlyozza, pél- dáulM. Leroy Bemet:'International Organizations (Englewood Cliffs, N. J. Prentice Hall, 1980.), illetve E. Luard: International Agencies. The Emerging Framework of Interdependence. (Royal Institute for Foreign Affairs, London, 1977.), kidomborítva a harmadik világ részvételét a nemzetközi szervezetekben és azok belső hatalmi struktúrájának megváltozását szavazati jogaik révén, és K.J.Holsti: International Politics (London, 1974.) c. munkája, amely viszont az el nem kötelezettek különböző stratégiáját elemzi a világpolitikai rendszerben.

45/. Kukulka szerint „a nemzetközi viszonyok jelenlegi tudománya még nem fejlesztette ki általános elméletét” (Problems of International Prognostization). In Studies on International Relations. 5. sz. 99.1. (Polish Institute of International Affairs), és polgári oldalról ugyanezt hangoztatja C. R. Beitz is, aki szerint a világpolitika elmélete nem kap elegendő súlyt a nemzeti politikai rendszerekre épített szokványos politológiai elméletekben (Political Theory and International Relations. Princeton University Press, 1979.).

31