Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - Ágh Attila: A világpolitika elmélete és a politikatudomány

litika önálló elmélete iránti szükséglet is. Tanulmányunk csupán szempontokat kívánt szolgáltatni a nemzetközi és a nemzeti politikai rendszer - és azok tudománya - elvi különbségének tudatosításához, eltérő világtörténelmi dinamikájuk felismeréséhez és a világpolitikai rendszer előttünk álló két évtizedben kibontakozó önállósult mozgásának prognosztizálásához.45

1 Samu Mihály A marxista politológia és a társadalomtudományok c. tanulmányában egyrészt A. Ranney, másrészt F. Burlackij álláspontjára utal e tekintetben. In: Politikatudományi Tanulmányok, Budapest, 1981. 17., 26-27., illetve 268-269. 1.

2 A szerző ezzel kapcsolatos álláspontját lásd Társadalomtudományi Közlemények, 1981. 4. sz., Valóság, 1981. 4. sz.

3 Marx és Engels Művei, a továbbiakban MÉM, 3. köt. 39. 1.

4 MÉM, 4. köt. 44j. 1.

5 MÉM, 4. köt. 443. 1.

• Jelen tanulmány Marx koncepciója fő vonalának elemzésére koncentrál, az adott esetben arra, hogyan mutatja be Marx, hogy a nemzeti kapitalizmus elve önmagában véve egy korlátozott álláspont. Most nem kívánunk kitérni Marx nemzet-koncepciójának később általa is túlhaladott vonásaira, illetve a szakirodalom vitáira a nemzeti és a nemzetközi kapitalizmus viszonyáról.

7 Amint ismeretes, a komparatív előnyök elvére épített ricardói szemléletet A. Emmanuel tette beható kritika tárgyává az Unequal Exchange (Monthly Review Press, New York, 1972.) c. művében, s a hazai irodalomban Szentes Tamás ismételten visszatért erre a problémára, legutóbb éppen Emmanuel kapcsán. (Polgári és „újbaloldali” elméletek a tőkés világgazdaságról. Budapest, 1980. 28. 1.)

8 Hajdú Gyula Grotius, „a nemzetközi jog atyja”c. előszavában bemutatja, hogy Grotius a nemzetközi jogi szabályokat a polgári jog szabályainak analógiájára kivánta megalkotni. In Grotius: A háború és a béke jogáról. I. köt. Budapest, i960. 104. 1.

’ A szakirodalomban számosán utaltak már arra, hogy A tőke III. kötetének a végén Marx elkezdi az osztályok elemzését, azaz „szociológiáját”, és előkészíti az állam elméletét.

10 MEM, 46/I. köt. 33-34. 1.

11 MEM, 46/I. köt. 3-4. 1.

12 MEM, 46/I. köt. 135. 1.

13 Ebben az értelemben tér most már vissza a Német ideológia téziséhez A tőke kéziratában, miszerint a világtörténelem nem eleve adott, hanem eredmény. (MEM, 46/I. köt. 33. 1.)

14 MEM, 46/I. köt. 168. 1.

15 MEM, 46/I. köt. 296-298. 1.

38 Vö. MEM, 46/II. köt. 14. 1.

17 MEM, 46/II. köt. 22. 1.

18 MEM, 46/II. köt .24. 1.

19 MEM, 46/I. köt. 336. 1.

20 MÉM, 29. köt. 525. 1., vö. még MÉM, 29. köt. 292. 1.

21 MEM, 40/I. köt., 26. 1.

22 Sajátos és igen fontos esete ennek az összefüggésnek Hobsbawn tétele arról, hogy az egész világgazdaságban eredetileg csak egy állam áttörésére volt meg a mozgósítható tőkemennyiség és a szükséges piac, azaz egyáltalában az objektív lehetőség. Ez indokolja Angliának és Franciaországnak az egész 18. századon keresztülhúzódó kereskedelmi háborúit. Vö. E. J. Hobsbawn: Industry and Empire. Pelican Books, 1978. 49. 1.

23 MEM, 23. köt., 670. 1.

24 Ua. 669. 1.

25 Ua. 704. 1.

28 Az ezzel kapcsolatos irodalmat A. G. Frank összegezi a World Accumulation, 1492-1789 c. munkájában. (Monthly Review Press, New York, 1978. 162-166. 1.)

27 A hetvenes években ennek a neo-smithiánus álláspontnak a leleplezése történt meg a jelenlegi polgári szakirodalomban, vö. például A. Emmanuel idézett könyvét. A baloldali és progresszív szerzők igen gyakran kölcsönösen egymást is bírálják ennek a szemléletmódnak

3°