Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága

A nemzetközi politikai-stratégiai összefüggések legközvetlenebbül a keletnyugati kapcsolatokban, a szocialista országokkal szemben fogalmazódtak meg a második világháború után. Elsősorban az Egyesült Államok lépett fel a kapcsolatok stratégiai indítékú korlátozásának politikájával. A gazdasági hadviselés önálló eszközzé vált például az Egyesült Államok külpolitikájában. Természetesen a legnagyobb és legjelentősebb szocialista ország, a Szovjetunió elleni eszközöket dolgozták ki, s igyekeztek alkalmazni a legátfogóbb módon. A többi szocialista országgal szemben az amerikai külgazdasági politikát szelektívebben alkalmazzák. Jelenleg két fontos eleme van az Egyesült Államok e területen folytatott politikájának: az olyan fejlett technikát megtestesítő gyártmányok kivitelének korlátozása, amelyek a Pentagon megítélése szerint növelheti a Szovjetunió katonai potenciálját és az ún. kapcsolás, vagyis törekvés a gazdasági együttműködés megtagadására vagy ösztönzésére más területeken megfogalmazott politikai követelések érvényesítésével összekapcsolva. Ily módon az amerikai vezető körök megfogalmazása szerint „jutalmazni”, illetve „büntetni” akarják a Szovjetuniót.

A stratégiai feltételek komplex értékelése alapján egyes amerikai stratégák úgy ítélik meg, hogy ma az új technika importja a Szovjetunió fejlődése szempont- j ából különlegesen felértékelődött.További érvként hozzák fel a gazdasági hadviselés, illetve a stratégiai megoldások nagyobb fontosságával kapcsolatban azt, hogy a szocialista országok, köztük a Szovjetunió is a múltbelinél nagyobb mértékben vásároltak olyan nyugati berendezéseket, amelyek esetében az általuk gyártható alkatrészek és a helyi szakértelem a fenntartáshoz vagy a javításhoz nem elegendőek. Emellett különösen a Szovjetunió a múltbelinél sokkal nagyobb mértékben vásárolt Nyugatról gabonát. „Ha feltételezzük, hogy a Szovjetunió olyan pontot ért el a nemzetközi kereskedelemben, ahonnan már nem vonulhat vissza a nyugati technikától és szakértelemtől való függősége miatt, akkor talán azon a ponton vagyunk, ahol gazdasági erőnk felhasználása, bölcs diplomáciai mérséklettel párosulva, bizonyos politikai nyereséget eredményezhet számunkra. Tárgyalási pozícióinkat eladósodásuk is javíthatja” - írta egy amerikai politikus.19

Úgy tűnik, hogy az Egyesült Államokban bizonyos körök már régebben elhatározták a szocialista (s bizonyos mértékig a fejlődő) országokkal fenntartott kapcsolataik szinte teljes alárendelését stratégiai céljaiknak. A kaliforniai „Időszerű Tanulmányok Intézete” nevű s a Reagan-kormányzat stratégiai céljainak megfogalmazásában nagy szerepet játszó szervezet egyik tanulmányában, még 1980 elején a következőket ajánlotta az amerikai nemzetbiztonsági politika gazdasági elemeiként:

a) Újra kell definiálni és számottevően bővíteni kell az ún. kritikus technikát, tehát az olyan gyártmányokat, eljárásokat, szabadalmakat, amelyek megítélésük szerint erősíthetik a szocialista országok katonai potenciálját, és szigorítani kell a fejlett technika exportjának engedélyezési szabályait a Varsói Szerződés tagállamaiba vagy olyan országokba, amelyek azt oda reexportálhatják.

49