Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
b) Az amerikai hadügyminisztériumot kell megbízni e technika kiválasztásával és a kritériumok meghatározásával. c) Újra kell szabályozni a katonai és a polgári technika viszonyát, jobban el kell határolni a kettőt egymástól, nemcsak az Egyesült Államokban, hanem a NATO-országokban is. Ezzel egyidejűleg meg kell szigorítani a NATO-orszá- gokba irányuló stratégiai technikaexport ellenőrzését. Korlátozni kell emellett a szocialista országokba irányuló, egyébként stratégiai okokból engedélyezhető technikával kapcsolatos adatok, know-how kivitelét, amelyek a helyi gyártást megkönnyítik.20 A Reagan-kormányzat az Egyesült Államokban megkezdte a javasolt program végrehajtását. Más fejlett nyugati országok azonban egyelőre nem követik a szigorú korlátozások politikáját. Az ötvenes évek tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a szocialista országokkal szemben a gazdasági nyomás hosszú távon nem hatékony fegyver. A Szovjetunió gazdasági és katonai potenciálját alapvetően nem az Egyesült Államoktól vagy általában a Nyugattól vásárolt technika segítségével fejlesztette ki, és nem azzal fejleszti tovább. Vitathatatlan persze, hogy fejlődésének adott szakaszában egyes iparágakban nem jelentéktelen szerepet játszott a Nyugatról vásárolt technika. Tény az is, hogy a szocialista országok és a Nyugat közötti viszonyokat a társadalmi rendszer különbözősége, az érdekek eltérései és más megosztó tényezők a jövőben is befolyásolják majd. Ez azonban nem zárja ki, sőt feltételezi a mai világban, a tömegpusztító fegyverek korszakában a békés viszonyt, a kapcsolatok, a kölcsönös bizalom építésének fontosságát. Csak azok az erők gondolkodhatnak másként, amelyek nem fogadják el a békés egymás mellett élést és együttműködést mint perspektívát. Kölcsönös érdekek diktálják, hogy a gazdasági együttműködést ne a „történelmi konfliktusok” távlatai alapján ítéljék meg, hanem az adott ügyletek érdeme szerint. Egyébként is a „csúcstechnika” vagy általában az új technika terén az együttműködés megtagadása vagy számottevő korlátozása nemcsak értelmetlen olyan partnerrel szemben, amelyik maga is nagy tudományos és műszaki fejlesztési bázissal rendelkezik, hanem káros és költséges luxus is annak, aki ezt elhatározza. Az emberi tudás, a tapasztalatok felhalmozásához valamennyi nép hozzájárult a múltban is, s azoktól valamennyi nép, valamennyi ország merített is. A szocialista országok mindig is a tudományos és a műszaki együttműködés fejlesztése mellett szálltak síkra a kelet-nyugati kapcsolatokban is, s ebből nem húztak egyoldalúan hasznot. A fejlett tőkés országok politikai és gazdasági helyzetének, gondjainak, társadalmi feszültségeinek alakulása s a világgazdaság fejlődési irányzatai nem támasztják alá a fegyverkezés célszerűségét, a fegyverkezési politika helyességét, s nemzetközi kapcsolataik stratégiai alárendelésének jogosultságát. A fegyverkezés, a gazdaság militarizálása nem oldott meg egyetlen lényeges és hosszú távú gazdasági-társadalmi problémát sem, sőt súlyosbította a meglévőket. 5°
