Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Simai Mihály: A fegyverkezés és a fejlett tőkés országok gazdasága
A katonai szükségletek például a számítógépekbe épített mikroprocesszoroktól nagy gyorsaságot követelnek, tekintet nélkül a költségekre. A japánok viszont olcsóbb, megbízhatóbb mikroprocesszorokat fejlesztettek ki, nagyobb memória- kapacitással, s az 1980-as évek végén uralni fogják a piacot. Ha a katonai megrendelések megfelelően magas profitot biztosítanak az amerikai mikroelektronikának, még kevesebb vívmány kerülhet polgári felhasználásra, hiszen a kutatásokat nagyobb mértékben ösztönzi a katonai piac. Az említett összefüggések s kedvezőtlen hatások is szerepet játszanak abban, hogy a fegyverkezési kiadások növelése körül időről időre éles viták és ellentétek robbannak ki az egyes országokban és nemzetközi méretekben is. A hetvenes évek végén, a nyolcvanas évek elején különösen a nyugat-európai országok kormányai, közvéleménye és vállalkozóinak egy része fogadta kedvezőtlenül a NATO 1978-as határozatát a katonai kiadások növeléséről, amelyre főként amerikai nyomásra került sor. Egyes fejlett tőkés országok (például Japán) vezető körei a katonai kiadások növelését gazdaságuk versenyképessége elleni közvetlen amerikai támadásnak tekintik. Az ellenállásban és ellentétekben szerepet játszik az is, hogy az érintett országok és vállalatok számára a kelet-nyugati együttműködés jó üzletnek bizonyult. Politikai okokból is félnek a fegyverkezési hajsza új hullámától, amelyik az új amerikai stratégiai koncepciók mellett növeli a nukleáris világháború veszélyét Európában. A fegyverkezés gazdasági hatásai a nemzetgazdaság szintjén szorosan kapcsolódnak a vállalati szférához, a hadiipar jellegéhez, sajátosságához a fejlett tőkés országokban. A fegyverkezés és a vállalati szféra: a hadiipar néhány sajátossága a fejlett tőkés országokban A hadiipar egyik legfőbb sajátossága az, hogy nem homogén, hanem különböző iparágakból tevődik össze, amelyeknek eltérő jellegzetességeik vannak. Az ipar legmodernebb ágazatai, az ún. csúcsiparágak, a repülőgép- és rakétaipar, az űripar, a mikroelektronika, a szilikongyártás stb. kapcsolódnak különösen szorosan a hadiiparhoz (vagy azonosak vele), tehát olyan iparágak, amelyeket a kormányok gazdaságpolitikája is a legközvetlenebbül segít, ahol a legjobb szakemberek, mérnökök, tudósok dolgoznak. A legtipikusabban katonai jellegű iparág a repülőgépes rakétaipar, amelynek termelése döntő mértékben a hadsereg ellátását szolgálja, s keretei között a békés célú termelés is könnyen és gyorsan átállítható. Számos más iparág is összefonódik azonban a fegyverkezéssel ágazati kapcsolatai nyomán vagy azért, mert a hadsereg fenntartási, ellátási céljaira is termelnek. A 20. század utolsó évtizedében a vállalatok a következők miatt érdekeltek a katonai célokat szolgáló termelésben való részvételben: 1. Nincs piaci kockázat: egyetlen vevő van, s biztos az értékesítés. 44
