Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - TÁRSADALMI ÉS ELMÉLETI KÉRDÉSEK - Kende István: A katonai tényező a nemzetközi osztályharcban
Ellenkező előjellel volt perdöntő szerepe például Etiópiában, Angolában vagy Afganisztánban, ahol belső és külső ellenséges osztályerőkkel szemben kellett megteremtenie vagy megvédelmeznie egy forradalmi hatalmat. Napjainkban a „periféria” belső ellentétei, harcai a nemzetközi osztályerőviszonyokat is befolyásolják. Ezért történik meg, hogy a harcokba valamilyen formában a belső fegyveres erők mellett külső fegyveres erők is gyakran bekapcsolódnak. Elogy ez mennyire és mennyiben terjed túl a fegyverellátás, adott esetben a kiképzés és tanácsadás keretein, mennyire és mennyiben jut el a közvetlen fegyveres jelenlét révén nyújtott segítségig, az mindig az adott helyi és nemzetközi helyzettől - a lokális és a nemzetközi erőviszonyoktól - függ. A külső katonai erő valamilyen konkrét formában megnyilvánuló szerepe tulajdonképpen nem új jelenség a történelemben. Az új tényező az, hogy a külső katonai erő részvétele csak a jelen történelmi szakaszban kezdett valóban számottevő mértékben mindkét szembenálló osztályerő lehetőségévé válni. Néhány évtizede a fegyverszállítás, a haderőküldés távolibb területre lényegében imperialista monopólium volt. Itt is egy katonai-technikai monopólium megszűnésének vagyunk a tanúi. Ha adott esetben valamelyik országban egy forradalmi erő rendelkezik a forradalom védelméhez vagy megvívásához szükséges objektív és szubjektív feltételekkel, de ezek érvényesítését katonai erő hiánya akadályozza, adódhat olyan helyzet, amikor egy vele szövetségben álló forradalmi kormány segítséggel látja el, így ellensúlyozva a nemzetközi osztályharc reakciós erőinek befolyását. Ez is mindenképpen olyan tényező, amely a nemzetközi osztályharc erőviszonyait katonai jelleggel befolyásolja, alakítja. A jelen történelmi szakaszban a szembenálló fő osztályerők viszonylagos s rendkívül komplex egyensúlya áll fenn. Elvi jelleggel pontosan rangsorolni ezen egyensúly elemei, különböző tényezői között, hierarchiájukat meghatározni, meddő és aligha időtálló kísérlet volna. Adott periódusokban - vagy adott helyszíneken - egy-egy tényező szerepe változhat, növekedhet, új arculatot kaphat. Ilyen változás történt napjainkban a katonai tényező terén. Ez a változás ugyan korántsem helyezi ezt az elemet a többi elé, mégis tényleges és fontos a változás. E helyzetből adódó egyik következményként a szocialista országok kénytelenek fokozott erőfeszítéseket tenni, hogy megőrizzék a katonai téren megteremtett egyensúlyt, ami annak az általános erőegyensúlynak a megvédését szolgálja, amely ma egyedüli garanciája a harmadik világháború elhárításának, az imperializmus „visz- szakényszerítésének” a békés egymás mellett élés és az enyhülés politikájához. Ami viszont elősegítője annak, hogy a sok országban manapság már múlhatatlan és elkerülhetetlen társadalmi változások felesleges véráldozatok nélkül menjenek végbe. Azok a társadalmi változások, amelyekre Földünk számos területe megérett vagy megérőben van, amelyek elodázhatok vagy késleltethetők, de elkerülhetetlenek. Nem a szocializmus erőinek kezdeményezésére nőtt a katonai erő szerepe, ám jelenleg jelentős mértékben ezen is múlik az, hogy az emberiség ell9
