Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - Nagy János: A Magyar népköztársaság és a leszerelés
katasztrófa árnyékában éljen. Az érdemi leszerelési javaslatok döntő hányadát a szocialista országok terjesztik elő. A Szovjetunió az elmúlt években több mint ioo különféle konkrét leszerelési kezdeményezést tett. Jelentősen megnövekedett az el nem kötelezett országok érdeklődése is a leszerelési problémák iránt. Üj, nagy erejű békemozgalom bontakozik ki napjainkban Nyugat-Európában. Míg 1974-ben az ENSZ közgyűlése 21 leszerelési vonatkozású határozatot fogadott el, addig 1981-ben számuk már 50-re emelkedett. Mindezek mellett is a fegyverkezési hajsza üteme jelentősen meghaladja a fegyverzetkorlátozási eredmények növekedését. Az imperializmus agresszív törekvései következtében soha nem látott gyorsasággal folytatódik a tömeg- pusztító fegyverek fejlesztése, a fegyverzet világméretű felhalmozása, a katonai kiadások növekedése. A fegyverkezési hajsza kezdeményezője és vezetője továbbra is az Egyesült Államok. Ez nem új jelenség. Az Egyesült Államok már a negyvenes évek közepén rendelkezett atomfegyverrel; a Szovjetunió csak a negyvenes évek végére fejlesztette ki saját atomfegyverét. Az interkontinentális hadászati bombázó repülőgépek és az atom-tengeralattjárók már az ötvenes évek közepén megjelentek az Egyesült Államokban; a Szovjetunió az ötvenes évek végére fejlesztette ki ezeket a fegyverfajtákat. A több, egyenként célba juttatható robbanófejű atomfegyvereket az Egyesült Államok a hatvanas évek végére, a Szovjetunió pedig a hetvenes évek közepére fejlesztette ki. Ez a felsorolás korántsem teljes, de jelzi a napjainkban is érvényesülő tendenciát. Az Egyesült Államok és a NATO vezető körei, a hadiiparban érdekelt monopóliumok nem is titkolják, hogy katonai erőfölényre akarnak szert tenni a Szovjetunióval, a Varsói Szerződéssel szemben. Hozzá akarják szoktatni a tőkés országok közvéleményét a nukleáris konfiktus megengedhetőségének, sőt célszerűségének, a korlátozott — vagyis csak Európát érintő — nukleáris háború lehetőségének koncepciójához. Az 1982. évi 200 milliárd dolláros amerikai katonai költségvetés olyan veszélyes képzeteket kelt bizonyos amerikai vezető körökben, hogy az Egyesült Államok képes bármely háború megnyerésére. A Szovjetunió, a Varsói Szerződés nem tör katonai erőfölényre, katonai erejének fejlesztése kizárólag védelmi jellegű, számtalanszor javasolta már, hogy kössenek szerződést az ún. „első csapás” megtiltásáról. Nem így a másik oldal, amelyet a haditechnika fejlődése és az úgynevezett riasztási küszöb lecsökkenése mindjobban arra csábít, hogy agresszív céljai szolgálatának eszköztárába visszacsempéssze a megtorolhatatlan első csapásra való képességet. Ebben a vonatkozásban különösen veszélyes helyzetet teremtene, és a Szovjetunió részéről megfelelő válaszlépést igényelne az új amerikai közép-hatótávolságú nukleáris rakéták 1983-tól tervezett nyugat-európai telepítése. A Szovjetunió Kommunista Pártja legutóbbi három kongresszusán békeprogramok sorozatát fogadta el, s következetesen törekszik azok gyakorlati valóra váltására. Az eddigi legátfogóbb, az SZKP XXVI. kongresszusán elfoga4
