Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 2. szám - Nagy János: A Magyar népköztársaság és a leszerelés
dott békeprogram kiterjed az összes fegyverfajta korlátozására, a katonai szembenállás csökkentésére, a kölcsönös bizalom erősítésére Európában és más földrészeken is. A leszerelés melletti elkötelezettség a szocializmus lényegéből fakad: a szocializmustól merőben idegen más országok fenyegetése; nincsenek olyan társadalmi csoportok, amelyeknek anyagi vagy más érdeke fűződne a fegyverek előállításához és a háborús hangulatkeltéshez. A szocializmus építéséhez békére van szükség. A szocialista országok katonai doktrínájának lényegét a szocialista építés jellege és az imperialista fenyegetésből eredő szükségletek határozzák meg. A szocialista országok legfontosabb külpolitikai célja a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének a megszilárdítása s a háborúk végleges kirekesztése a nemzetközi kapcsolatokból. Mindent megtesznek hatékony védelmükért, és semmit sem valós védelmi szükségleteiken felül. Kizárólag saját és szövetségeseik biztonságának védelmét, az agresszió elhárítását tartják szem előtt. E feladatok megkövetelik a potenciális agresszor katonai lehetőségeinek ellensúlyozására képes védelmi erő meglétét. Sem a Magyar Népköztársaságnak, sem a Varsói Szerződés többi tagállamainak nincsenek olyan céljai, amelyeket katonai eszközökkel akarnának megvalósítani. Abból indulnak ki, hogy egyik társadalmi rendszer sem erőltetheti rá akaratát a másikra sem politikai nyomás gyakorlásával, sem pedig a katonai erővel való fenyegetéssel. A fő feladat ezzel éppen ellentétes: a nukleáris háború kitörésének a megakadályozása, a katonai erőegyensúly fenntartása oly módon, hogy a katonai szembenállás szintje egyre alacsonyabbra csökkenjen. Eíazánk is elsősorban az európai enyhülés megszilárdítására, az ezt célzó bizalomerősítő és leszerelési törekvések támogatására összpontosítja figyelmét. Napjainkban különös jelentőségre tesznek szert az enyhülési folyamat megszilárdításában a hetvenes években elért európai eredmények. Annak ellenére, hogy az imperializmus szélsőséges körei veszélyes akciókba kezdtek a helsinki folyamat szétrombolására, a helsinki záróokmány változatlanul rendkívüli jelentőségű az európai stabilitás szempontjából, s mint ilyen, hosszú távú, pozitív hatást gyakorol az összes leszerelési tárgyalási fórum működésére is. Bár a politikai enyhülést eddig nemcsak hogy nem követte katonai enyhülés Európában, hanem a NATO ezzel homlokegyenest ellentétes útra lépett, újabban pedig nyugati részről támadják az enyhülés másik fő anyagi alapját, a kelet— nyugati gazdasági együttműködést is, változatlanul úgy véljük: az enyhülés és a leszerelési intézkedések terén való fokozatos előrehaladás objektív szükség- szerűség Európában. Előbb-utóbb be fog bizonyosodni az is, hogy a kelet—nyugati gazdasági kapcsolatok fejlesztése kölcsönösen előnyös lehetőségeket kínál mindkét félnek. Végül, de nem utolsósorban, az enyhülési folyamat számíthat az európai népek széles körű támogatására. A szocialista országok, köztük hazánk, következetesen az enyhülés, a fegy5
