Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kiss J. László: Wilfrid C. Kohl - Giorgio Basevi : Nyugat-németország: egy európai és globális hatalom

tikai jelentőségére mutat, jóllehet az iparral ellentétben a mezőgazdaság hányada alig há­rom százalék az NSZK bruttó társadalmi ter­mékében. Priebe a Közös Mezőgazdasági Po­litika (CAP) jelenlegi formáját rendkívül pa­zarlónak, ésszerűtlennek ítéli, mivel a mező- gazdasági kapacitások és feleslegek túlfejlesz- tését biztosító szubvenciók és beruházások rendszeréhez vezetett. Beate Kohler, a darmstadti egyetem politoló­gusa tanulmányában („Az NSZK és az EK bővülése”) arra mutat rá, hogy politikai okok­ból Schmidt kancellár már sokkal korábban elkötelezte magát az EK déli irányú bővítése mellett, mint ahogy a kérdéssel a parlament és az államigazgatás foglalkozni kezdett volna. A kormány eljárását politikai okokból vala­mennyi párt és érdekcsoport támogatta, mivel nyugatnémet felfogás szerint a dél-európai szubrégiónak rendkívüli jelentősége van a stabil összeurópai egyensúly és biztonság szempontjából. Kohler szerint az EK déli bővülése nyomán az NSZK számára kedvező kiviteli és beruházási lehetőségek adódnak. Priebének azonban igaza van abban, hogy a bő­vülés a közös mezőgazdasági politika ellent­mondásait tovább élezi. Ez az NSZK - a közös piaci agrárrendtartás fő finanszírozója — szem­pontjából korántsem mellékes. Kohler olyan aggodalmaknak is hangot ad, hogy a déli irá­nyú bővüléssel a mezőgazdaságon kívül más területeken is „felvizeződhetnek” a piacgazda­sági szabályok, s jobban előtérbe kerül a pro­tekcionizmus avagy az állami ellenőrzés iránti igény. A szerző szerint a bővülés az EPC mun­káját is bonyolultabbá teszi, s tematikai kere­teit erőteljesebben a dél-európai régióra he­lyezi. Norbert Kloten kötetzáró tanulmánya („Az NSZK pénzügyi és költségvetési politikája és az EK”) áttekinti a nyugat-európai pénzügyi együttműködésben tanúsított nyugatnémet magatartást. Kiemeli, hogy az NSZK a nyu­gat-európai pénzügyi vitában a „monetaris- tával” szemben a „közgazdaság-központú” megközelítésnek adott elsőbbséget, azaz az EK-valuták rögzített árfolyamrendszerének („kígyó”) létrehozását a nyugat-európai gaz­daság- és pénzügypolitikák előzetes összehan­golásától tette függővé. így aligha meglepő, hogy Kloten az NSZK szempontjából a nyugat-európai pénzügyi rendszer (EMS) lét­rehozását döntő fordulatnak tekinti, jóllehet a „kocsit”, nevezetesen az árfolyam-stabilizáló mechanizmust a „lovak”, azaz a gazdaság- és pénzügypolitikák elé helyezték. A szerző gon­dolatmenete sok tekintetben a nyugatnémet hatóságok, így a Bundesbank kormánypoliti­kával szembeni korábbi fenntartásait tükrözi. Miképp foglal állást a tanulmánykötet az NSZK és EK viszonyának megítélésében? Kohl és Basevi a könyv bevezetőjében minde­nekelőtt azt hangsúlyozza, hogy az NSZK története során sokkal dinamikusabban válto­zott, mint akár az EK, akár a partnerállamok: az NSZK pénzügyi és gazdasági értelemben „globális hatalommá” vált, így szükségkép­pen az EK-hoz való viszonya is megváltozott. A kötet végkövetkeztetése egyértelmű: Bonn számára az EK inkább eszközzé, mint céllá vált, azaz az NSZK a nyugat-európai politikai és gazdasági együttműködést egy aktív globá­lis szerep regionális támasztékának tekinti. A diagnózissal aligha lehet vitatkozni. Bonn a hetvenes években valóban globális gazdasági befolyással rendelkező regionális hatalommá vált, az integráció föderatív ideológiájától el­távolodott, és a pragmatizmus útjára tért. Ám ennek a fejlődésnek az EK-ra gyakorolt hatása meglehetősen kétértelmű. Erre a tanulmány- kötet bevezetője is felhívja a figyelmet. A té­nyek egy része közismert: az NSZK külkeres­kedelmének csaknem felét az EK-val folytatja, a közös piaci költségvetés legnagyobb nettó befizetője, végső soron az EK-ból politikai és gazdasági értelemben egyaránt hasznot húz. Kevésbé ismert az az összefüggés, amelyre a tanulmánykötetnek szinte az egésze utal: az NSZK gazdasági túlsúlya erős exportfüggő­ségével, a folytonos mérlegfeleslegre való tö­rekvésével s felettébb egyoldalú szabadkeres­kedelmi és piacgazdaságú irányultságával, melyek erősen hatottak a nyugat-európai szö­vetségi rendszer szerkezetére és az EK kohé­ziójára, az instabilitás forrásává is vált. A vitát összegző könyv a hetvenes évek NSZK-járól alkotott körképet teljesebbé tette volna, ha az NSZK enyhüléspolitikai érdekelt­ségének és atlanti biztonságpolitikai függő­ségének kérdéseit is elemzi. Ily módon csök­kentve a kötet gazdasági és pénzügyi megkö­zelítéseinek a túlsúlyát, tágabb kitekintést ad­hatott volna a nyolcvanas évekre is. K. J. L. 144

Next

/
Thumbnails
Contents