Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)

1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kalanovics János: K. Korhonen: Urho Kekkonen - Egy államférfi a békéért

megőrzésére. Ezt a törekvését szolgálta 1952- ben előterjesztett javaslata is, amely Észak- Európa „kollektív semlegesítését” célozta. Dánia, Izland és Norvégia NATO-tagsága ezt az elképzelést irreálissá tette. Kekkonen később — a realitás talaján - abból indult ki, hogy Eu­rópának ez a része fontos szerepet játszhat az egész földrész békéjének és biztonságának a megteremtésében is. Ugyanakkor tudomásul vette az úgynevezett „északi egyensúly” meg­létét, amibe beletartozik Svédország és Finnor­szág semlegessége, illetve a sajátos finn-szovjet viszony, valamint a három skandináv állam NATO-tagsága. Meggyőződéssel vallotta, hogy mindezek ellenére tovább lehet és kell is lépni. Ezért támogatta Osten Undén svéd kül­ügyminiszternek az atomfegyverekkel nem rendelkező országok klubjának létrehozását indítványozó javaslatát. Ehhez kapcsolódva, 1963. május 28-án, a helsinki Paasikivi Tár­saságban tartott előadásában felvetette, hogy az észak-európai országok szerződésben vál­laljanak kötelezettséget arra, hogy területü­kön nem helyeznek el atomfegyvereket, illetve nem engedik meg ilyen fegyverek elhelyezé­sét. Az észak-európai atomfegyvermentes övezetet létrehozó szerződés nem borítaná fel a kialakult hatalmi egyensúlyt, nem veszélyez­tetné egyetlen külföldi állam érdekeit sem, vi­szont jelentősen megszilárdítaná az érintett országok helyzetét. Az 1960-as években megerősödött Paasi- kivi-Kekkonen külpolitika biztosítani kívánta Finnország szuverenitásának és állami függet­lenségének védelmét, valamint az ország nem­zetközi függetlenségének és tekintélyének megőrzését. E két alapvető feladat megvaló­sításához a keleti kapcsolatokat állítja előtérbe, hangsúlyozva, hogy Finnország biztonsága elválaszthatatlan a Szovjetunióhoz való vi­szonytól. Finnország keleti kapcsolatai a kölcsönös bizalomra épülnek, s Kekkonen szavaival: a kapcsolatokhoz Finnország nem keresi har­madik állam támogatását, illetve nem engedi meg mások beavatkozását, nem törekszik hasznot húzni a nemzetközi politika konjunk­turális tényezőiből, és ezek segítségével enged­ményeket szerezni a Szovjetuniótól. Kekko­nen mindenkor azt az álláspontot képviselte, hogy a semlegesség nem jelent elszigetelődést a világtól, ellenkezőleg: a semlegesség béke idején olyan eszköz, amelynek segítségével meg lehet akadályozni a béke megsértését Finnország irányából, és biztosítható, hogy háború esetén az ország távol maradjon a kon­fliktusoktól. Ez az álláspont nem jelent tar­tózkodást vagy elzárkózást az időszerű nem­zetközi problémáktól. A tőkés országok közül például elsőként Finnország reagált a Varsói Szerződés 1969. évi budapesti felhívására, és tett további kezdeményező lépéseket az EBEÉ összehívására. A finn békepolitika egyrészt a finn-szovjet, másrészt a kelet-nyugati kapcsolatokban va­lósul meg. A kekkoneni békepolitika - a finn­szovjet viszonyban - széttörte a „félelem és gyűlölet bilincseit”, megteremtette a kölcsö­nös bizalom légkörét, a különböző társadalmi berendezkedésű államok békés egymás mellett élésének példáját. Kekkonen szerint a békés egymás mellett élés elve csak részben érvénye­sül, ha csak az „erőszak alkalmazásától való tartózkodásként” értelmezik. A háború kikü­szöbölése ugyanis önmagában nem elegendő, törekedni kell a nemzetközi együttműködés fejlesztésére minden területen, a meglévő ide­ológiai és egyéb különbségektől függetlenül. Ebben az építő jellegű békepolitikában Finn­ország úttörő szerepet kíván játszani. Kekkonen a finn parlament 1972. évi ülés­szakának megnyitásakor ismét világosan és egyértelműen megfogalmazta Finnország kül­politikáját: „Finnország békeszerető semleges- ségi politikát folytat továbbra is, amelynek tartós alapját Finnország és a Szovjetunió 1948-ban megkötött barátsági és együttműkö­dési szerződése képezi. Finnország következe­tesen úgy tevékenykedik, hogy ehhez a sem- legességi politikához megszerezze és megőriz­ze más államok bizalmát. . . Kapcsolatunk szomszédunkkal, a Szovjetunióval továbbra is szilárd, és az egymás közti bizalomra épül. Kapcsolataink az északi országokkal jók. A többi állammal való kapcsolatunk is kifogás­talan.” A történelmi hagyományok alapján Kekko­nen különösen fontosnak tartja az együttmű­ködés bővítését a skandináv országokkal. Meggyőződése, hogy a finn-szovjet kapcsola­tok vagy az úgynevezett „keleti kapcsolatok” nem akadályozzák, sőt elősegítik, hogy Finn­ország - élve a nagyobb mozgásszabadsággal - fejlessze együttműködését a nyugati orszá­gokkal is. Kekkonent sokat foglalkoztatta a „kis nem­zetek” vagy „kis államok” szerepe a világ- politikában. A témát elemezve hangsúlyozta, hogy „Európa országai egyenlőek és ugyan­akkor különbözőek”; a nagy államoknak vi­tathatatlanul megvannak a maguk létérdekei és a presztízsük, de a kis országok is rendelkez­140

Next

/
Thumbnails
Contents