Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - KÖNYVEKRŐL - Kiss J. László: Wilfrid C. Kohl - Giorgio Basevi : Nyugat-németország: egy európai és globális hatalom
nek ilyen létérdekekkel és nemzeti méltósággal. Mindezek alapján nagyon fontosnak ítélte, hogy a kontinens országai megtalálják azokat a formákat és eljárási módokat, amelyek lehetővé teszik az együttműködés bővítését és elmélyítését. Az Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet első szakaszának megnyitásakor - házigazdaként - azt hangsúlyozta, hogy „a biztonságot nem kerítés emelésével, hanem a kapu kinyitásával lehet megszerezni”, ezért „Finnország biztonsága nem támaszkodik semmilyen katonai szövetségre, hanem a békeszerető semlegességre épül, azokra a jó és baráti kapcsolatokra, amelyeket szomszédainkkal sikerült megteremtenünk . . . Külpolitikánk lényege, hogy a konfliktusok békés megoldására, az ésszerűbb és békés nemzetközi együttműködés fejleszté- i e törekszünk... Finnország politikai álláspontja nagyon szilárd, és változatlan marad ebben az új - s reméljük - egyre nyugalmasabb és békeszerető Európában is... ” Kalanovics János WILFRID L. KOHL- GIORGIO BAS EVI (szerk.) Nyugat-Német ország: egy európai és globális hatalom. (West Germany: A European and Global Power.) Lexington Books, D. C. Heath and Company, Lexington, Massachusetts, Toronto, 1980. 224 1. Az NSZK európai szerepét elemző tanulmánykötet a Johns Hopkins Egyetem bolognai központja által, közel félszáz, főként nyugat-európai szakértő és politikus részvételével 1978. október 5-7-én megrendezett konferencia anyagát tartalmazza. A konferencia óta a kötet lezárásáig eltelt idő számos figyelemreméltó változást hozott, ám a kiadók meggyőződése, hogy az NSZK EK-ban elfoglalt gazdasági pozíciója következtében hosszú távon „problémás ország” marad, s így a közreadott okfejtések sem veszítenek sokat érvényességükből. A könyv első része az NSZK politikai és gazdasági szerepét vizsgálja az EK-n kívül, a második a nyugatnémet politikát az EK összefüggésében tárgyalja, míg az utolsó rész a konferenciát záró polémikus megjegyzéseket ösz- szegzi. Wolfgang Hageraek, a Johns Hopkins Egyetem bolognai központja professzorának tanulmánya („Az NSZK mint rendkívüli kereskedő”) elemzi a nyugatnémet kereskedelmi mérleg többletét, amely 1952-től a tanulmány megírásának időpontjáig úgyszólván töretlen növekedést mutatott. Ennek okát a szerző az üzletemberek merkantilista felfogásán és a szakszervezetek nagyfokú kooperációs készségén kívül az alulértékelt márkában és a külföldi munkaerő bevándorlásában látja. Hager megállapítja, hogy az NSZK gazdasága a stabil és intenzív kölcsönös függőség „jó időjárásától” függ, mely a hetvenes évek kezdetéig kedvező feltételeket biztosított. A szerző bírálja az NSZK magatartását, amely más fejlett tőkés országokkal ellentétben elutasította az olajdeficitek finanszírozásának a megosztását, és kitartott a kereskedelmi mérlegfeleslegének fenntartása mellett. Hager felrója az NSZK makroökonómiai koncepciójának hiányát s nem kielégítő részvételét a tőkés világgazdaság irányításában. Az NSZK gazdasági stabilitásának fennmaradását feltételezve, néhány strukturális változást javasol: többek között az exportfelesleg lekötését a hazai piacon növekvő magánfogyasztással. Hager szerint az NSZK túlidealizálta a liberális világkereskedelmi rendszert, és ez oda vezethet, hogy a legfontosabb szabadkereskedelmi terület, az EK kohéziója kerül veszélybe. Ugyancsak bírálja a tanulmány a bonni politikának az Észak-Dél-párbeszédben tanúsított merev, piacgazdasági elveken nyugvó magatartását. Wilhelm Hankel frankfurti professzor („NSZK: gazdasági nacionalizmus a nemzetközi gazdaságban” című) tanulmánya több vonatkozásban Hager gondolatmenetét folytatja. Bírálja az NSZK egyoldalú, export irányultságú növekedését, s javaslatai ennek megszüntetésére, illetve egy exporthelyettesítő növekedési modell kialakítására irányulnak. Hankel a nyugat-európai pénzügyi rendszer (EMS) létrehozásától elsősorban azt várja, hogy véget vet a márka folytonos felértékelésének, s ezzel stabilizálja a nyugatnémet export versenyképességét. A szerző indítványozza továbbá, hogy a fizetési mérlegek OECD-n belüli szabályozásának érdekében hangolják össze a gazdaságpolitikákat, ellenőrizzék az eurovaluta-piacokat, s valósítsanak meg hatékony nyugat-európai struktúrapolitikát. A tanulmány szerint ezt a programot az NSZK-ban olyan belpolitikai intézkedéseknek kellene követniük, melyek a kis- és középvállalatok adókedvezményére, új munkahelyek
