Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1982 (9. évfolyam)
1982 / 1. szám - Berecz János: A nemzetközi biztonság kérdései napjainkban
maradnak, és nem a nyugat-európaiak, hanem az Egyesült Államok javára. Ugyanakkor főleg az NSZK pusztulna el, vagyis az amerikaiak legnagyobb európai versenytársa. A neutronfegyver tehát az élőerő ellen irányul, és az atomküszöböt majdnem a minimálisra csökkenti. Az említett doktrínához tartozik még a nagy fegyverraktárak telepítése Nyu- gat-Európában, amelyekre most kerül sor Norvégiában, Dániában és másutt. Ez sajátos felkészülés, amely adott pillanatban feleslegessé teszi a légihidat, hiszen az élőerő akár amerikai turistaként is tartózkodhat Nyugat-Európában, és e raktárakból 24 óra alatt felfegyverezhető. Európa válasza erre a kihívásra lassan érlelődik, lassú a felismerés folyamata is, hiszen nem hirdették meg nyíltan a doktrínát, hanem „adagolják” számunkra. A felismerés folyamata azonban elkezdődött. Az uralkodó osztályokban, a liberális burzsoázia köreiben is felmerült a kétely: nincs-e hátsó szándék e stratégia mögött ? Vagy ha most nincs is, évek múlva nem jelentkezhet-e nyíltan egy ilyen hátsó szándék, amikor már Európát fizikailag is felkészítették a korlátozott nukleáris háború megvívására ? Ezért van itt helye közös európai érdekek hangoztatásának, a kontinens két felét elválasztó társadalmi szembenállás ellenére is. A néptömegek is kezdenek mozgásba jönni. A mozgást sokféle indíték szülte: felismerés, erkölcsi probléma, félelem stb. Ez a mozgás még hullámzó, de minden megelőzőnél nagyobb méretű lehet. A közvélemény ma már befolyásolja a politikát, s hatása holnap, holnapután döntő tényező is lehet. Ehhez az is szükséges, hogy a tudatos politikai erők aktívan lépjenek fel e tömegmozgás élén. A szociáldemokrácia az elmúlt évtizedben a békeharc első vonalában haladt Nyugat-Európában. Most dilemma számára a szövetségesi hűség és a tömegmozgalmi kapcsolatok összeegyeztetése. A háborúellenes mozgalmakhoz való viszonyról jelenleg nagy belső viták zajlanak a szociáldemokrácia soraiban. Mi azt szeretnénk, hogy - nem lemondva szövetségesi hűségükről - nagyobb felelősséget érezzenek Európáért, és segítsék elő, hogy a kontinens népei és nem külső hatalom dönthessen Európa sorsáról. Az egyházak, erkölcsi felfogásuk alapján, zömmel a békemozgalomhoz sodródnak, vagy a mellé állnak. Van azonban ellennyomás is a reakciós egyházi körök részéről, akiknek tetszik az Egyesült Államok új külpolitikája, és úgy gondolják, hogy elérkezett a „harcos egyház” fellépésének az ideje. Ezért igazán szükséges, hogy a hívők és nem hívők erkölcsi alapon is egyetértsenek abban az alapvető kérdésben, hogy az emberiség fennmaradásához leszerelésre, a fenyegetések kiküszöbölésére van szükség. A nyugat-európai kommunista pártok a hidegháború időszakában a békeharc élvonalában haladtak. Az enyhülés éveiben elsősorban saját országuk belső társadalmi-gazdasági problémáival foglalkoztak, és kevés figyelmet fordítottak a nemzetközi politikai kérdésekre. Most változik a helyzet, a tömegek nagy érdeklődést tanúsítanak a világpolitikai összefüggések, a béke és a biztonság iránt. A dolgozó tömegektől szigetelődne el az a kommunista párt, amelyiknek nincs világos, ért
