Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
sokat valósítsanak meg a Dél-afrikai Köztársaságban. A japán válalatok által létesített összeszerelő üzemeket és a dél-afrikai cégeknek eladott licenceket azonban a japán hatóságok kereskedelemnek, s item beruházásnak minősítik. A Dél-afrikai Köztársaság külföldi beruházásaiból 50 százalékban részesedő Nagy-Britannia, az Egyesült Államok (20 százalék), az NSZK (7 százalék) és Franciaország (5 százalék) viszont még ilyen korlátozó intézkedéseket sem léptetett életbe.9 Nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy az imperializmus érdekeivel megegyezik az a politikai és gazdasági destabilizáló szerep, amelyet a Délafrikai Köztársaság politikája tartósan játszott és játszik - egyebek között - a szocialista orientációjú „frontországok” esetében, s általában a dél-afrikai térségben. Az afrikai országok és az imperialista hatalmak kormányai közötti gazdasági konfliktusok A politikai függetlenség elnyerését követően Fekete-Afrika számos országában a figyelem a súlyos gazdasági nehézségek megoldására irányult. Alkalmazkodva e folyamathoz, az imperializmus új gyarmatosító törekvéseiben is a fejlődő országok befolyásolásában a gazdasági módszerek és eszközök jutottak fontos szerephez. Az imperialista erőköpontok és a fekete-afrikai országok közötti gazdasági konfliktusok ezzel kiterjedtebbé váltak, és intenzitásuk fokozódott. A fejlődő afrikai országok kormányai és az imperialista államok közötti konfliktusok leginkább azoknak az országoknak az esetében váltak különösen hevessé, amelyek a szocialista orientációjú fejlődést választva, radikális intézkedésekkel próbálták korlátozni a külföldi tőke és általában az imperialista kormányok gazdasági befolyását. Az egyoldalú függőségi kapcsolatok rendszere - az esetek java részében - már önmagában is konfliktusok oka lehet. Az adott fejlődő ország politikai vezetésének jellege szabja meg azután, hogy az ellentétek huzamosabb ideig rejtve maradnak-e, vagy állandóan a felszínre kerülnek, visszafojtott feszültség vagy nyílt ellentét formáját öltik-e. E tekintetben nyilvánvalóan jelentős különbségek vannak a Nyugat-barát afrikai államok kormányai és a haladó országok kormányai között. Az afrikai államok kormányai és a vezető imperialista hatalmak gazdasági konfliktusai általában két forrásból származnak: egyrészt az egyes afrikai országok által a független gazdasági fejlődés irányában tett, az imperialista érdekeket figyelmen kívül hagyó intézkedésekből, másrészt a vezető tőkés hatalmak azon törekvéseiből, hogy fenntartsák ellenőrzésüket az afrikai országok gazdaságainak fejlődési iránya fölött. Az elsőként említett ellentétforrás konkrét előidézői között említhető a külföldi tőke államosítása vagy hatékonyabb ellenőrzése a befogadó országok kormányai részéről. A hatvanas évek második és a hetvenes évek első felében nagyarányú államosításokra került sor Fekete-Afrika gazdaságaiban, különösen azok kitér-
