Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Kovács István: Az amerikai elnökválasztás után

nek bázisa a Stanford Egyetem Hoover Intézete, a dél-kaliforniai, a miami, a massachusettsi Tufts és a washingtoni Georgetown Egyetem. Ezekről a helyekről került ki a Reagan köré csoportosult szakértők és tanácsadók többsége. A harmadik az úgynevezett neokonzervatívok csoportja, az egykori szocialisták és liberálisok akik a hetvenes években elmélyült válság során érdekeiket keresve - jobbra tolódtak. E csoport a sajtóban gyakorolt hatalmánál fogva a leghangosabb és a legbefolyásosabb. Végül a negyedik az úgynevezett régi hagyományokat képviselő konzervatívok vagy - más néven - az új jobboldal. Ez a főleg vallási-politikai csoport - mint azt a választásokon megbuktatott McGovern szenátor mondta - „piszkos taktikával jelentkezett az amerikai politikában, fenyegetést jelent az amerikai politikai folyamatra”. Az új jobboldalt alkotó „erkölcsi többség”, a „keresztény hang”, a „nemzeti konzervatív politikai akcióbizottság” névre keresztelt csoportok az úgynevezett „családszerető” jelölteket támogatták az „istentelenekkel” szemben. Akcióikhoz - megsértve minden választási kampánypénzre vonatkozó törvényt - sok millió dollárt használtak fel. Agresszív kampányukkal buktatták meg McGovern, Birch Bayh, John Culver, Frank Church, Gaylord Nelson, John Durkin és Warren Magnuson szenátorokat, valamint John Brademas képviselőt és Jim Corman képviselőt, a demokrata párti kongresszusi kampánybizottság elnökét.

Az új jobboldal programja egyebek között követelte: az alkotmány tiltsa be az abortuszt; tegyék kötelezővé az imádkozást az iskolákban; tiltsák ki a szexfilmeket a mozikból és a tévéből. Emellett természetesen szélsőségesen baloldal- és kommunistaellenesek. Megfigyelők véleménye szerint az ötvenes évek eleje óta nem volt olyan lincshangulat az Egyesült Államokban, mint most, a választási kampány idején.

Reagan, aki az új jobboldallal szoros kapcsolatban állt 1975 óta, a választások óta szemmel láthatóan igyekszik növelni a távolságot az új jobboldal és maga között. Az új jobboldal haragja ezért kezd Reagan ellen fordulni, és már kérdezik: „Milyen reaganista is Reagan?”

Reagan választási győzelmét elemezve helytelen volna kizárólag vagy a ténylegesnél nagyobb hangsúllyal szólni a személyi tényezőkről. Ezek abszolutizálása ugyanis, amely a polgári elemzések jó részét jellemzi, éppen a lényegről tereli el a figyelmet. így arról is, hogy i960 óta, vagyis 20 éve egyetlen amerikai elnök sem volt képes az alkotmány által lehetővé tett két terminus kitöltésére: Kennedyt 3 év után meggyilkolták; Johnson helyzetét a vietnami háború tette lehetetlenné, s öt év után visszavonulásra kényszerült; Nixon öt és fél év után a Watergate- ügyben a vád alá helyezés elől menekülve lemondott. A nem választás, hanem kijelölés útján a Fehér Házba került Ford két és fél év után kénytelen volt átadni az elnökséget Carternek; Carter pedig most szenvedett súlyos vereséget Reagantól. E sorozat önmagában is tükrözi az amerikai társadalom válságának elmélyülését.

Carternek a választáson elszenvedett súlyos vereségét magyarázva, a londo8