Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Dobozi István: Gazdasági konfliktusok Fekete-Afrikában
Nyugat-Európa ugyancsak meghatározó szerepet játszik a közvetlen külföldi beruházásokban. A 2. táblázat adatai szerint az imperializmus három gazdasági erőközpontja afrikai beruházásainak mintegy háromnegyed része jut Nyugat-Euró- pára, s csupán alig több, mint egyötöde az Egyesült Államokra, míg Japán részesedése - a gyors növekedés ellenére is - változatlanul elenyésző. Az egyes imperialista erőközpontok harmadik világbeli befolyási övezeteinek zártsága egyre csökken. A regionális vezető szerep általános érvényesülése a mai viszonyok közepette nem jelenti a befolyási övezet olyan részletezett, pontos elhatárolását, mint a gyarmati időszakban. Az imperialista hatalmak az adott erőközpont regionális vezető szerepének elismerése mellett sem mondanak le az egymás befolyási övezeteibe történő gazdasági behatolásról. Ez általában ellenállást, védekező intézkedéseket, sőt „ellenbehatolást” vált ki az adott térséggel „különleges kapcsolatokat” fenntartó imperialista hatalom részéről. Mindez természetesen feszültséget okoz az érintett hatalmak között. Nyugat-Európában már a század elején felmerült az Európa-Afrika Szövetség gondolata. Az „euroafrikai” koncepció az Európai Gazdasági Közösség létrejöttével új jelentőségre tett szert. A Közösség intézményes, szerződéses kötelékek megteremtésével kísérelte meg vonzáskörében tartani a korábbi gyarmatosító tagországok időközben függetlenné vált fejlődő államait. 1964-ben az első Yaoundei Egyezmény aláírásával a vámunió keretében csatlakozott az EK-hoz 18 független fekete-afrikai ország (többségük volt francia gyarmat). Ezek az országok jogot kaptak a Közös Piac pénzügyi-gazdasági és műszaki támogatásának elnyeréséhez. Elárom volt brit gyarmat (Kenya, Tanzánia és Uganda) 1969-ben az Arushai Egyezmény keretében társult az EK-hoz. Anglia az EGK-ba való belépésekor ugyancsak magával hozta a Nemzetközösségbe tartozó fejlődő országokat. A Yaoundei Egyezményt 1975-ben felváltotta az első Loméi Egyezmény, amely 46 afrikai karib-tengeri és csendes-óceáni fejlődő országot (a 46 ország közül 39 tropikus-afrikai állam) csatolt „különleges” szerződéses kötelékekkel az EK-hoz. Az 1979 októberében aláírt (1980. március i-től 1985. március i-ig szóló) második Loméi Egyezményt már 57 fejlődő ország 2. tábládat Az imperializmus gazdasági erőközpontjainak külföldi közvetlen beruházásai Afrika fejlődő országaiban2 Év Nyugat-Európa Egyesült Államok Japán Összesen millió 0/ /o millió 0/ /o millió % millió dollár dollár dollár dollár 1967 5130 75,9 1611 23,8 19 0,3 6 760 1975 79g3 73,3 2414 22,2 501 4,5 10 898 83
