Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai
ban a szén részaránya stabilizálódott, ugyanakkor az olajé jelentősen nőtt (összhangban az alacsony olajárral, ami kifejezetten ösztönözte az olajfogyasztást). Holott az amerikai energiapolitikának a hetvenes évek első felében készített változatai egyöntetűen az olajimport csökkentésével számoltak. (Nixon 1973-as terve 1980-ra az olajimport megszűnését jósolta!) Carter terve nem egyszerűen az olajimportot akarta kiküszöbölni, hanem egészében véve mérsékelni kívánta az amerikai gazdaság olajra és földgázra való beállítottságát. Alternatív forrásként a szenet és az új energiaforrásokat (például a napenergiát) ajánlotta (a szén- termelést 1985-ben 1,2 milliárd tonnára jósolta, ami a hetvenes évek második felére jellemző termelés kétszerese lenne). Az EK - bár rendelkezik viszonylag jelentős szénmezőkkel - kisebb hangsúlyt fektet a szénre, nagyobbat az atomenergiára. Az eltérő szénfejlesztési koncepció a „függőség” értelmezésének különbözőségével magyarázható: az Egyesült Államok úgy véli, hogy a hazai széntermelés felfutása ismét függetlenítheti a nemzetközi energiapiactól, míg az EK nem táplál ilyen reményeket, és kisebb költséggel, kedvezőbb gazdaságszerkezeti „mellékhatásokkal” járó alternatívának véli a takarékosságot. A strukturális átalakulás kívánatos irányába esik az atomenergia-termelés fejlesztése. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a növekvő atomenergia-termelés csökkentheti az olajtól való függőséget, hanem - és elsősorban - arról, hogy Nyugat-Európa jelentős atomtechnikai hatalommá, atomerőművi berendezések fontos exportőrévé léphet elő. Ezen a téren az elmúlt években nyilvánvaló érdek- ellentétek alakultak ki az Egyesült Államok és az EK országai között. Nem zárható ki, hogy Carter „moralista” alapon törekedett az NSZK brazíliai és Francia- ország pakisztáni atomügyletének megakadályozására, de aligha választható el az ilyen érveléstől annak a háttérben meghúzódó érdekcsoportnak a nyomása, amely az amerikai nukleáris ipar világgazdasági befolyása miatt aggódik. Az EK- országok nyilvánvalóan nem az erkölcsi intelmeket olvasták ki az amerikai elnök lépéseiből, hanem az exportjuk ellen irányuló törekvéseket. A nyugateurópai szaporítóreaktor-fejlesztés - a műszaki és az exportnövelési összefüggések mellett - kapcsolatos az EK urániumhelyzetével. Mivel e téren Nyugat- Európa jelentős importőr, függőségét a plutóniumtermelő reaktorok üzembe helyezésével kívánja csökkenteni. Ez az elgondolás annál is inkább jogosnak látszik, mert az Egyesült Államok 1977-ben - egy atomerőmű-ügylet meghiúsítása érdekében - élt már azzal a lehetőséggel, hogy felfüggesztette az EK-ba irányuló uránszállításait. Az eltérő amerikai és nyugat-európai energiapolitikának a transzatlanti kapcsolatokat megterhelő tényezői azonban nemcsak a fenti közvetlen formában jelentkeznek. Könnyen belátható, hogy a gyorsan fokozódó amerikai olajimport bizonyos esetekben, így például a nyugat-európai konjunktúra fellendülésének idején, a nemzetközi olajpiac egyensúlyának megbomlásához vezethet (vagy legalábbis okot adhat az olajtermelőknek arra, hogy az egyensúly állítólagos megbomlására hivatkozzanak), és az olajárak ismételt emelkedését válthatja ki. Valójában
