Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 1. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai

liárd dollár) már alig 20 százalékkal volt csak magasabb, mint az ezen időszak alatt hétszeresére növekedett amerikai (40,4 milliárd). (1979-ben az EK 71,1 milliárdos, az Egyesült Államok 54,4 milliárdos nettó energiaimport-többletet jelentett.) Az Egyesült Államok egyrészt igen érzékenyen reagál olajfüggőségének növekedésére, másrészt azonban éppen a sajátos amerikai energiapolitika veze­tett e függőség erősödésére. Amíg Nyugat-Európában az 1973 után a nemzet­közi olajpiacon bekövetkezett változások a fogyasztói árakban is tükröződtek, addig az Egyesült Államok 1981 elejéig - nagyrészt belpolitikai okokból - mes­terségesen alacsonyan tartotta a benzin és az olajszármazékok árát. A piaci ár az EK-ban fokozott takarékosságra, az Egyesült Államokban a szubvencionált ár továbbra is pazarló fogyasztásra, az igények gyors növekedésére, ezen keresztül az import erőteljes bővülésére vezetett. A támogatott alacsony fogyasztói árakkal az Egyesült Államok saját olajtartalékainak megőrzését akarta elérni, amelyek értéke az OPEC áremelésének hatására mintegy 800 milliárd dollárral nőtt. Éles harc bontakozott ki a különböző amerikai érdekcsoportok között, kinek a javára tör­ténjék a felértékelődött vagyon újraelosztása: az alacsony olajárak a fogyasztók­nak, a szubvencionált árrendszer feladása a termelőknek kedvez. A harc azonban nemcsak ezen a szinten erősödött fel, hanem kifejezésre jutott az egyes ágazatok, régiók, a különféle alternatív energiaforrások támogatói között az Egyesült Ál­lamokon belül, valamint a különböző olajárakkal dolgozó iparágak és vállalatok között nemzetközi szinten is (ennek egyik példájára, az olcsó amerikai műszál angliai térhódítására már utaltunk). A belpolitikai tényezőkkel magyarázható eltérő árpolitika és az eltérően érzé­kelt külső „függőség” jelentős hatást gyakorolt az Egyesült Államok és az EK energetikai koncepciójának eltéréseire. Igaz, 1973 után mindkettő törekedett arra, hogy olajbeszerzési forrásait diverzifikálja, és előnyben részesítse a megbíz- hatóbbnak tartott szállítókat (Szaud-Arábia, az Egyesült Államok esetében Nigé­ria, az EK számára eleinte Irán, majd Irak). Lényeges különbség volt azonban a kettő között, hogy amíg az EK olajimportjában mindvégig a fejlődő országok játszották a meghatározó szerepet (93-96 százalék származott ebből a viszonylatból), addig az Egyesült Államok olaj behozatalában a fejlődő térség részesedése az 1973. évi 53 százalékról 1976-ra 90 százalékra nőtt. Nagyobb különbségek fedezhetők fel az egyes energiahordozók jövőbeli kifejlesztésével kapcsolatban. Már az 1973-77 közötti energiatermelési és -fel­használási irányzat is utal erre: a termelés szerkezete - érthető okokból - ilyen rövid idő alatt általában nem mutat lényeges változásokat. Mindenesetre a nyu­gat-európai olajtermelés emelkedése és a széntermelés változatlan visszafogása viszonylag jelentős eltolódást eredményezett. Az Egyesült Államokban a szén- termelés jelentősége némiképp fokozódott. A felhasználáson belül a nyugat-euró­pai térségben csökkent az olaj, és nőtt a földgáz részesedése, ugyancsak mérsék­lődött - hosszú időszak trendjének megfelelően - a széné. Az Egyesült Államok­75

Next

/
Thumbnails
Contents