Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
ségét még azok is korlátozottnak tekintik - az egyiptomi-izraeli viszonyokra szűkítik akiknek érdeke volna fontosságának hangsúlyozása. Az Európai Közösség tagállamai népszerűsíteni igyekeztek a velencei csúcs- találkozójuk nyilatkozatát. Homályos megfogalmazással olyan benyomást akartak kelteni, mintha döntő változás állt volna be a Palesztin Felszabadítási Szervezettel kapcsolatos viszonyukban. Valójában kerülik annak egyértelmű kijelentését, hogy a PFSZ-t tekintik a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének. A palesztin nép önrendelkezési jogát nem tagadhatják többé, de még erőteljesebben hangsúlyozzák azt, hogy az izraeli érdekek érvényesülését szavatolni kell. Egyébként az agresszív izraeli fellépések és önkényes döntések megnehezítik az Izraelt támogatók dolgát. Időnként ellentmondásos helyzetbe kerülnek. Izrael elszigetelődése folytatódik. Egyiptomnak sem sikerült javítania viszonyát az arab államokkal. Általános az egyetértés abban a tekintetben is, hogy a közel-keleti válság igazságos, átfogó és tartós megoldásának a kulcsa a palesztin kérdés. Ez magába foglalja annak a követelménynek az érvényesítését, hogy a Palesztin Felszabadítási Szervezetnek, a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjeként részt kell vennie a rendezésre irányuló tárgyalásokon. A témakörben elfogadott határozatok haladó jellegűek. Az ENSZ-tagálla- mok döntő többsége változatlan határozottsággal követeli az izraeli csapatok azonnali és feltétel nélküli kivonását az elfoglalt területekről. A Jeruzsálem bekebelezését elítélő határozat ellen csak Izrael szavazott. A határozat „a leghatározottabban érvényteleníti” az izraeli döntést. Felhívja a világ összes államát, a szakosított és más nemzetközi szervezeteket, tartózkodjanak minden olyan cselekedettől, amely ellentétes lenne ezzel, a Jeruzsálem anektálását elítélő és érvénytelenítő ENSZ-közgyűlési határozattal. A tisztségüktől megfosztott és kitoloncolt arab polgármesterek éhségsztrájkja New Yorkban, az ENSZ székhelyén, 1980 decemberében megrázó módon hívta fel ismét a figyelmet a probléma súlyosságára. Szükséges megemlíteni azt is, hogy az arab államok többsége változatlanul megkerüli az Izrael létének, békéjének, biztonságának kérdésére adandó választ. Az enyhülésellenes erők mindent elkövettek a 35. ülésszakon, hogy a kambodzsai és az afganisztáni - mesterségesen előidézett - válsághelyzetet maximális mértékben kiaknázzák szovjetellenes céljaik érdekében és Vietnam lejáratására. A nagy energiával előkészített kampány lebonyolításához aktív segítséget kaptak Kínától, amelynek fő törekvése volt a szovjetellenes erők tömörítése, miközben már szavakban is egyre ritkábban lépett fel az imperialista szándékok és lépések ellen. A délkelet-ázsiai probléma megoldásában az ülésszak nem hozott pozitív fordulatot. Nem sikerült a Pol Pot-rezsim képviselőinek eltávolítása a világszervezetből, és eredménytelen maradt az az erőfeszítés is, hogy a Kambodzsai Nép- köztársaság megbízottjai elfoglalják helyüket az ENSZ-ben. Az elfogadott hatá
