Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
rozat az ún. kambodzsai kérdést a következő ülésszak napirendjére is felveszi. 1981 elejére nemzetközi értekezlet összehívását irányozza elő számos ehhez kapcsolódó probléma megvitatására. Az ország belső helyzetének javulása, az új rendszer fokozatos stabilizálódása és figyelemreméltó eredményei nyilván nem maradnak hatástalanok a jövőben a kérdésnek az ENSZ-ben való kezelését illetően sem. Az „afgán kérdés” vitája összességében nyugodt hangvételű volt, eltekintve egyes nyugati hatalmak és támogatóik néhány éles megfogalmazásától. A benyújtott határozati javaslat azáltal részesült széles körű támogatásban, hogy a Szovjetunió név szerinti említését mellőzte, és több helyen is enyhébb és általánosabb megfogalmazással élt, mint az előző, e témában soron kívül összehívott rendkívüli ülésszak határozata. A nyugati szándék egyébként az volt, hogy a tagállamok demonstratív felsorakozását biztosítsa még azon az áron is, hogy a tartalmat illetően engednek eredeti követeléseikből. További célként azt tűzték ki, hogy a kérdés a jövőben is az ENSZ-közgyűlés ülésszakainak napirendjén maradjon. A vita egyértelműen azt mutatta, hogy a határozatot (35/35.) megszavazó el nem kötelezett országok az általánosan fogalmazott elvekhez és nem a határozat mögött meghúzódó szándékokhoz csatlakoztak. Az elvek újbóli megfogalmazásával a határozat mellett szavazó fejlődő országok az imperialista és hegemonista törekvések elleni fellépéshez reméltek erkölcsi tőkét gyűjteni. Mindezek mellett a kambodzsai és az afganisztáni helyzettel kapcsolatban hozott határozatok negatívumai nyilvánvalóak. A feszültség szításában érdekelt körök számára lehetőséget teremthet a további konfrontációkra, egyes szocialista országok belügyeibe való beavatkozás kísérletére. A határozatok a nemzetközi légkörre gyakorolt kedvezőtlen hatás mellett inkább akadályozzák, mintsem segítenék a helyzet normalizálódását, a gyors kibontakozást az érintett két országban, illetve a térségben. Kelet-Timor és Ciprus kérdésében lényeges új elem nem merült fel. Nyugat- Szahara témájában a 35. ülésszak 35/19. számon Algéria által kezdeményezett határozatot fogadott el, amely megerősíti a nyugat-szaharai nép jogát az önrendelkezésre és a függetlenségre, sürgeti Marokkót Nyugat-Szahara megszállásának beszüntetésére. Marokkó ezen az ülésszakon nem tudott saját nézőpontját tartalmazó párhuzamos határozatot elfogadtatni. Irak és Irán konfliktusa miatt számos küldött fejezte ki sajnálkozását, de néhány kivételtől eltekintve kerülték az állásfoglalást az egyik vagy a másik fél mellett. A gyarmati rendszer felszámolásának kérdései tendenciájukat tekintve vesztenek jelentőségükből annak eredményeként, hogy szűkülnek a gyarmati és a gyámsági rendszer területei. A dél-rhodesiai rendszernek, a gyarmati elnyomás egyik utolsó bástyájának kiesése kettős hatást gyakorolt a közgyűlési vitára. Egyrészt a nyugati, volt gyarmatosító hatalmak a gyarmatok és más függő területek függetlenségének tárgyalásos megoldását igyekeztek népszerűsíteni - homályt 118
