Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus
Az előzőkben az Egyesült Államok Japánnal kapcsolatos stratégiájának a „trilaterális koncepció” jegyében fogant új vonásairól volt szó. A Japánra konkretizált trilateralizmus nem értelmezhető leszűkítve, csak a trilaterális együttműködésben való részvételeként, hanem figyelembe kell vennünk azokat az új elemeket is, amelyeket e koncepció az Egyesült Államok ázsiai regionális és japán relációs politikájában hozott. Ebben a megközelítésben a japán külpolitika mozgástere világosabbá válik az amerikai stratégiában. A trilateralizmus ilyen felfogása segít végigkövetni a találkozási és az ütközési pontokat Japán és a többi tőkés nagyhatalom - mindenekelőtt az Egyesült Államok - között. A japán külpolitikai törekvések és a „trilaterális” politika metszéspontjai Japán uralkodó osztályát a tőkés világ vezető hatalmaival mindenekelőtt a monopoltőkés kizsákmányolás rendszerének fenntartásához fűződő érdek köti össze. Az amerikai politika gyakran hangoztatott szólama az „értékek közössége”, amin legáltalánosabban a tőkés társadalmi berendezkedést értik. A Trilaterális Bizottság 1978-as, Bad Godesberg-i ülésén megállapították, hogy az „iparilag fejlett demokráciák céljának nemcsak azon értékek védelmének kell lennie, amelyeken saját rendszerük alapul, hanem törekedniük kell a világméretű fejlődés ezen irányba történő befolyásolására is”.22 Japán - és a trilaterális együttműködés többi részvevője - alapjában véve egységes ebben a törekvésben. Ez az érdekközösség a meghatározó hajtóeleme együttműködésüknek és azoknak a próbálkozásoknak, amelyekkel igyekeznek megoldani más vonatkozású ellentéteiket. Az egyetértés azonban csak a „közös értékek” legáltalánosabb osztálytartalmára vonatkozik, de az értékek kérdésében nem azonosak az álláspontok. A japánok között tapasztalható amerikaellenesség egyik oka éppen az „értékek” eltérő felfogásában rejlik. Az amerikai „értékrend” rohamos terjedése Japán nemzeti hagyományainak elsorvadásával fenyeget, és (különböző indítékú) ellenállást vált ki Japánban. A japán kormánynak az amerikai felfogású „érték- védelemmel” és „értékterjesztéssel” szembeni magatartását valószínűleg a fejlődő országokkal kapcsolatos számítások is befolyásolják. Japán számára több előnyt jelent, ha a harmadik világban „saját nemzeti értékei” szószólójaként lép fel, és egy „japán modellt” állít eléjük példaként. A távol-keleti térség biztonságának fenntartása Japánnak nemcsak létérdeke, de feltétele is a térség országaival való kapcsolatai fejlesztésének, a japán monopoltőke gazdasági expanziójának. Japán társadalmi rendszerének védelmét a japánamerikai biztonsági szerződésre építi, a térség biztonságának tőkés stabilizálását a japán-amerikai együttműködésben és az Egyesült Államok katonai jelenlété44
