Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 1. szám - M. Aczél Sándor: Japán és a trilateralizmus
ben látja biztosítva. Objektív ellentmondás viszont, hogy éppen e tényezők és az Egyesült Államok regionális törekvései hatnak - az Egyesült Államok által támogatott kínai törekvésekkel kiegészülve - a feszültség fokozódásának irányába, és teszik ingataggá a helyzetet a térségben. A japán-amerikai biztonsági szerződés fenntartásában közös a két ország vezető köreinek érdekeltsége. A szerződés Japán számára garantálja a tőkés kizsákmányoláson alapuló társadalmi rendszer védelmét a külső és a belső veszélyek ellen. Nukleáris „ernyőt” von Japán fölé, megkíméli a fegyverkezés gazdaságilag és politikailag előnytelen következményeitől. A japán monopoltőke az Egyesült Államok szövetségeseként léphet fel a nemzetközi porondon, ami bizonyos szempontból erősíti pozícióit. Ugyanakkor a biztonsági szerződésnek az Egyesült Államok számára lényegi eleme Japán függő, alárendelt helyzetbe kényszerítése, aminek az egyenjogú partnerség megteremtését célzó japán ambíciókkal szembeni konzerválására törekszik. így tehát a szerződés fenntartására irányuló érdek- közösség mögött ellentétek is lappanganak, melyek azonban nem a szövetség fenntartását teszik kérdésessé, hanem továbbfejlesztésének irányával kapcsolatosak. Japán továbbra is szeretne - amerikai nukleáris „ernyőt” tudva feje fölött - mentesülni a fegyverkezési kiadásoktól, megőrizni és növelni mozgásszabadságát is, nemzetbiztonságát pedig főleg gazdasági és diplomáciai eszközökkel akarja tovább erősíteni. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni azonban, hogy Japán külpolitikai céljai megvalósításában korlátozott jelentőséggel, de tartós tendenciaként növekszik a katonai eszköz szerepe. A saját és a térség biztonsága szempontjából Japán nagy fontosságot tulajdonít a Szovjetunióval és Kínával fennálló kapcsolatai bővítésének. A biztonsági szerződés kapcsolatrendszerén belül azonban ez a törekvése csak az amerikai stratégiai szempontok által „megszűrve” juthat érvényre. Japán hat éven át folytatott tárgyalásokat Kínával a béke- és barátsági szerződésről. Az elhúzódás oka részben a kínai belső helyzet bizonytalansága volt, másrészt pedig az, hogy a japán kormány igyekezett elkerülni a „hegemóniaellenes fellépés” Kína által deklaráltan a Szovjetunió ellen irányuló tételének az elfogadását. A szerződés megkötésétől a kétoldalú kapcsolatok stabilizálását és mindenekelőtt a gazdasági kapcsolatok elmélyülését várta. Kínának elsősorban stratégiai megfontolásai voltak, amelyek fontos pontokon találkoztak az amerikai számításokkal. Az 1978. májusi japán-amerikai csúcstalálkozón Carter a kínai feltételek elfogadásáról igyekezett meggyőzni Fukuda miniszterelnököt, majd Brzezinski még ugyanebben a hónapban Pekingben és Tokióban folytatott tárgyalásain közvetlenül is bekapcsolódott a szerződés előkészitésébe. Az aláírt szerződés tartalmazza a „hegemóniaellenes fellépés” záradékát. A szövegben a japán fél a kínai szándékokkal szemben néhány kibúvót biztosított a maga számára, például nem rögzítették a két fél „közös” fellépését. Külön cikk tartalmazza, hogy a szerződés nem érinti a felek harmadik országokhoz fűződő kapcsolatait. Ami pedig a ja45
