Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
vés részévé vált, és az új társadalmi alapoknak megfelelő felépítményen belül fokozatosan kibontakozott a szocialista típusú kulturális, ideológiai, erkölcsi értékrend, a nemzetközileg áramló kultúra szükségszerűen ellentétes eszmei tartalmak hordozója lett. Az eltérő társadalmi rendszerek kultúrájának kapcsolódását minden egyéb viszonylatú kulturális kapcsolattól tehát döntően az különbözteti meg, hogy benne a kölcsönhatás és az egymás tagadása elválaszthatatlan. A kulturális kapcsolatok fentebb tárgyalt politikai motivációjának stabilizálódása nem enyhíti ezt az ideológiai ellentmondást. Itt a következő szempontokat kell figyelembe vennünk:- Minél inkább túlnő a két rendszer közötti kapcsolatépítés célja a háború kiiktatásán, a béke biztosításán, és a sokrétű, intenzív együttműködésre vesz irányt, annál jobban láthatóvá válnak az ideológiai aspektusok, bővül az eszmék gyakorlati (tényleges) konfrontálásának lehetősége.- A két rendszer történelmi versenyét napjainkban a tudati (közte kulturális, erkölcsi) tényezők növekvő szerepe jellemzi, kibékíthetetlenségük az ideológiai harc frontján koncentráltan fejeződik ki.- A szocialista és a kapitalista világrendszerhez tartozó országok kulturális kapcsolatai egy olyan időszakban szélesedtek ki szinte ugrásszerűen, amikor a szocialista formáció fejlődésében az új kultúrának még mindig a saját ideológiaiesztétikai bázisán kell definiálódnia, kitermelnie saját specifikumait, és ezzel párhuzamosan fokozatosan leküzdenie a kapitalista korszakból magával hozott, az új kultúrába nem illeszthető, illetve a meglevő nem szocialista vonások talaján újratermelődő jelenségeket, ellentmondásokat.3 A szocialista országok kultúrája a „nemzetközi” és a „nemzeti” új típusú szintézisének számos példáját nyújtja: úgy támaszkodik a nemzeti sajátosságokra és hagyományokra, hogy közben az osztály, a tágabb közösség és az emberiség érdekeit sem veszíti szem elől, egyszerre hazafias és internacionalista. S hasonlóképpen: a szocialista országoknak a kulturális együttműködéshez fűződő nemzeti kulturális érdekei szervesen magukban foglalják a más kultúrák minden olyan elemének a befogadását, amelyek az adott kulturális, ideológiai közegbe integrál- hatók. Nem lebecsülendő az sem, hogy a nemzetközi enyhülés időszakában, a kelet-nyugati kapcsolatok keretében a szocializmus kedvezőbb ideológiai pozíciókra tehet szert a kulturális értékek cseréje révén. Az új típusú kultúra elterjesztésének és a más ideológiai alapokon álló kultúrákkal való konfrontálásának lehetőségei az államilag szervezett - természeténél fogva tudatos és tervszerű - szocialista kulturális politika révén megsokszorozódtak. Kétségtelen, hogy az imperialista törekvések időnként bonyolulttá teszik a szocialista közösség határain túlról érkező kulturális hatások szelektív befogadásának kérdését, megnehezítik egyfelől a szembenállás, a harc, másfelől az egy- másrahatás, az együttműködés követelményeinek érvényesítését. A szocialista kulturális politikának feladata azonban, hogy a ténylegesen meglevő belső és külső körülményekre alkalmazza a szocializmus társadalmi érdekeiből fakadó 95
