Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Földvári Gábor: Az ENSZ közgyűlés 35. ülésszaka
követelményeket, s a kulturális szféra érdekviszonyainak elemzéséből kiindulva ezen a téren is megalapozott politikai irányvonalat dolgozzon ki. A szocialista kulturális politikának a kapitalista országokkal folytatott kulturális kapcsolatokban különös figyelmet kell szentelnie a kultúra belső szerkezeti sajátosságainak, és törekednie kell arra, hogy e specifikumoknak a gyakorlati cserékben is érvényt szerezzen. A sajátosságok egyik csomópontja éppen a kultúra és az ideológia kapcsolatában jelentkezik, és ez az a problémakör, amely a leghevesebb vitákat váltja ki a marxista és nem marxista társadalomtudósok között. A kultúra ideológiai töltését tagadó vagy lebecsülő antimarxista teóriák a nemzetközi kulturális kapcsolatokban a „szabad áramlás” elvét hirdetik. Mint Davison írta az 1940-es évek végére vonatkozóan: „Bármely olyan álláspont, amely eltért volna az eszmék nemzeti határokon keresztül való szabad terjesztésének koncepciójától, konfliktusba került volna az amerikai demokrácia bizonyos alapelveivel és gyakorlatával, s a kormányt összeütközésbe hozta volna a befolyásos magánérdekeltségekkel”.4 Hogy milyen „alapelvekről” van szó ? Az amerikai társadalmi modell, a „megreformált kapitalizmus”, a „nyílt társadalom” mítoszáról, arról a szükségletről, hogy az amerikai eszméket, életformát az amerikai hír- és kulturális tömegcikkgyártó monopóliumok révén dinamikusan exportálják szerte a világba. A „szabad áramlás” elvének más országokkal való elfogadtatása az amerikai propagandaszervek és a diplomácia folyamatos törekvésévé vált.5 A „szabad áramlást” - s ma is ez a koncepció legfőbb veszélye - szerzői úgy tüntetik fel, mint az általános emberi érdekek, a minden embert megillető szabad- ságjogok részét, a politikai demokrácia egyik kritériumát. Ebből a szempontból érdemes idéznünk azt a gondolatmenetet, amelyet az amerikai George N. Shuster vázolt fel:- a modern korban minden fejlett ország szükségszerűen nemzetközi dimenzióra tesz szert;- ezt a dimenziót a nemzetközi kulturális kapcsolatokban a „kulturális termékek szabad kereskedelme” jelenti;- a szabad kulturális áramlás három fő akadályát - a mesterséges korlátokat, a tudatlanságot és az előítéleteket - le kell győzni, mégpedig annak hangsúlyozásával, hogy a kulturális termékek szabad forgalma minden nemzet érdekét szolgálja közvetlenül vagy közvetve;- az emberiség érdeke azt kívánja, hogy az embereket akadálytalanul kon- frontáltassuk a valósággal;- mivel ez a cél a megosztott világban nem érhető el, az Egyesült Államoknak arra kell törekednie, hogy kulturális külpolitikája változatos és rugalmas eszközökkel dolgozzon, egyesítsék a kormányzati és a magánerőfeszítéseket.8 Valójában a kultúra és az általa közvetített különféle eszmék nemzetközi érvényű szabad áramlása az egymással antagonisztikus viszonyban álló társadalmi rendszerek egyidejű létezése idején semmiképpen nem tekinthető reálisnak. Ez a koncepció nem más, mint az egyes államokban törvényesen biztosított kulturális 96
