Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai

jával valósítják meg. Ebből a pénzből épült fel azután egyebek között az olaj- finomító Kabulban, Heratban és Mazar-i Sharifban, valamint a kabuli kenyérgyár és a cementmű, erőművek sora, a kabuli repülőtér, a dzsallalabadi öntöző- rendszer, lakóházak, utak. Afganisztánban 70 nagyobb ipari és mezőgazdasági objektum készült el eddig a Szovjetunió közreműködésével, és jelenleg 50 épül. Szovjet közreműködéssel ért el eredményeket a fémfeldolgozó ipar, a vegyipar, az élelmiszeripar és az építőipar; az ország úthálózatának 70 százaléka a Szovjetunió segítségével épült.

Amerikai és ENSZ-források szerint15 Afganisztán 1950 és 1971 között az alábbi pénzügyi támogatásban részesült:

Adományozó ország

Kölcsön (millió dollár)

Segély

(millió dollár)

Szovjetunió

572

100 (a katonai támogatás nélkül)

Egyesült Államok

81,2

204,8

NSZK

67.3

31

Kína

33.6Csehszlovákia

12Franciaország

IO

4,i

India

5.4

2

Nagy-Britannia

I

I

Még ha figyelembe vesszük a listáról lemaradt - jelentéktelenebb számadattal szereplő - államok támogatását, akkor is az derül ki, hogy a Szovjetunió egymaga csaknem másfélszer akkora összeggel segítette Afganisztánt, mint a többi ország együttvéve.

Sajnos ugyanakkor egyáltalán nem afganisztáni sajátosság (csak a közvetlen térségben maradva: Pakisztán és Banglades példája is igazolja), hogy a segélyek, a kölcsönök, legyen szó bármilyen nagy összegekről, keveset oldanak meg egy-egy ország gondjaiból - hacsak nem párosulnak az egész társadalmat és gazdaságot átfogó széles körű reformokkal, ha közben nem számolnak le következetesen a régmúlt maradványaival. Afganisztánban a sok segítség kézzelfogható és az ország életében kiemelkedő eredmények elérését segítette, ám ezek az eredmények nem válhattak az egész nép sajátjává: a nagy beruházások nem jelentettek gazdasági- társadalmi-kulturális húzóerőt. A monarchia éveiben, Nadir, majd Zahir sah uralma idején a nagyarányú kölcsönökkel sem sikerült felszámolni az elmaradottságot.

Igaz, az 1950-es években szociális és gazdasági reformokat jelentettek be, ötéves tervet dolgoztak ki (a mezőgazdaság fejlesztésére és a közlekedési hálózat bővítésére összpontosítva), deklarálták a férfiak és a nők elkülönülésének, a pur79