Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
dabnak a megszüntetését, hadjáratot hirdettek a csador ellen. Megerősítették a hadsereget, átszervezték a közigazgatást, és a mezőgazdasági minisztériumban még földreform-előkészítő bizottságot is alakítottak. A nagy kampányok azonban kevés gyakorlati eredménnyel jártak. Az elmaradottság konzerválódásának fő tényezője kétségkívül a mezőgazdaság volt. Az ötvenes évek végén a következőképpen festettek a birtokviszonyok. 15 000 birtokos (tehát a tulajdonosok 2,5 százaléka) kezén voltak a 20 hektárnál nagyobb birtokok, ezek összterülete a művelt területek 50 százaléka volt. 4 és 20 hektár közötti birtokkal a parasztok 12,5 százaléka rendelkezett a terület 24 százalékán, míg a földművesek 85 százalékának volt átlagosan egy hektár (!) nagyságú birtoka, a területnek összesen 26 százalékán. 500 000 parasztcsaládnak egyáltalán nem volt földje! Az afganisztáni realitások szinte hajszálpontosan határozták meg az 1965. január i-én megalakult Afganisztáni Népi Demokratikus Párt platformját. Az alakuló ülésen Nur Mohammad Taraki így beszélt az egybegyűltekhez: „Az afgán emberek sápadt arca, üres gyomruk, elnyűtt ruhájuk, hajléktalanságuk, betegségük és mezítlábasságuk megmutatja, hogy mit kell tennünk. Azt is, hogy miként, hogy mire van szükség... Kedves elvtársak! Mi itt valamennyien tudjuk, hogy osztályharcot vívunk, és olyan új társadalmat akarunk építeni, amely mentes lesz a kizsákmányolástól. A mi pártunk a munkásosztály pártja, és a világ proletárpártjai között lesz a helye.”18 A párt ennek megfelelően szoros szövetséget hirdetett a Szovjetunióval, és mint példaképre tekintett Lenin országára. Az afganisztáni politikai élet máig is kísértő sajátosságaihoz tartozik ugyanakkor, hogy az ANDP - elsősorban személyi jellegű ellentétek, ambíciók alapján - csakhamar két szárnyra szakadt. A fúzióra csak 1977 júliusában került sor, és az erők újbóli egyesítésének elsőrendű jelentősége volt a forradalom 1978. áprilisi győzelme szempontjából. Babrak Karmai később így elemezte ezt a folyamatot: „A szakadás ellenére a párt mindkét része folytatta a politikai és a társadalmi harcot. Ideológiai platformjukban gyakorlatilag nem volt különbség... 1977-ben a vezető elvtársak és az egyszerű párttagok erőfeszítéseinek eredményeképpen, külföldi barátaink és testvéreink segítségével, a párt helyre tudta állítani egységét. így vált lehetővé, hogy 1978. április 27-én a párt vezetésével győzzön az országban a forradalom.”17 De rövid időre maradjunk még a hetvenes évek elején! Az elégedetlenség az országban egyre növekedett (amiben szerepe volt az i97i-72-ben pusztító félelmes szárazságnak, éhínségnek). 1973 júliusában a hadsereg nacionalista, demokratikus érzelmű tisztjei - a kettészakadt ANDP Par- csam-szárnyának támogatásával - megdöntötték a monarchiát, és Mohammad Daud vezetésével kikiáltották a köztársaságot. Ekkor lényeges és átfogó változások kora kezdődött - részben azonban csupán papíron. Államosították a legtöbb nagyüzemet, a közlekedést, a nehézipart, a bányákat, az erdőket és a bankokat. Földreformot hirdettek meg (az 1976-ban életbe lépett reformtörvény 100-200 80
