Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai
Az imperializmus valóban egy sor kudarcot szenvedett el az elmúlt években; így Vietnam, Nicaragua, Angola, Mozambik vagy Irán egyaránt a népek forradalmi harcának győzelmét, az imperializmus uralmi szférájának csökkenését jelezte. Ugyanakkor Afganisztán ezekhez a kudarcokhoz közvetlenül nehezen sorolható, hiszen ez az ország soha nem volt az imperializmus hídfőállása. Kudarcról legfeljebb abban az értelemben lehet szólni, hogy nem sikerült azzá változtatni, nem tudták a Brzezinski által gondosan építgetett „stratégiai ívben” (Irán kiesésével) támadt rést betömni. Ebben - vagyis Afganisztánnak az imperializmus által fenyegetett status gojának megőrzésében - játszott lényeges szerepet a szovjet katonai segítségnyújtás. Ezt a lépést viszont nem lehet kiragadni sem a nemzetközi, sem pedig a bilaterális összefüggésekből, nem lehet elválasztani attól a sokoldalú és rendkívül széles támogatástól, amelyben a Szovjetunió Afganisztánt a korábbi időszakban is részesítette. A kezdeti évek A szovjet-afgán kapcsolatok nagy múltra visszatekintő történetét még vázlatos formában is nehéz összegezni. A próbálkozás is csak arra vállalkozhat, hogy néhány jellegzetes esemény, dokumentumrészlet felidézésével érzékeltesse a két ország mai viszonyának hátterét, e viszony szélességét és egyenjogúságát - azt az egyenjogúságot, internacionalista szellemet, amely önmagában is történelmi cáfolatát nyújtja a szovjet szándékokat illető nyugati rágalmaknak, leleplezi a hamisításokat. A kapcsolatok múltja hihetetlenül gazdag. A szovjet külügyminisztérium 1971-ben vaskos dokumentumgyűjteményt tett közzé „A szovjet-afgán kapcsolatok 1919-1969” címmel. Csupán a legjelentősebb megállapodásokat, nyilatkozatokat szedték csokorba, de így is jókora kötetté állt össze az anyag. A közös mondanivaló, a tanulság azonban tömören összefoglalható: a szovjethatalom győzelmével gyökeresen új szakasz kezdődött a két ország viszonyában. Ahogyan Lenin írta az afgán uralkodóhoz, Amanullahhoz intézett üzenetében: „A régi imperialista Oroszország mindörökre letűnt. Az afgán állam északi szomszédja az új Szovjet-Oroszország, amely baráti és testvéri kezet nyújtott a Kelet valamennyi népének, elsősorban az afgán népnek.”4 Ennek a változásnak az alapvető voltát hangsúlyozni kell, hiszen a cári Oroszország és a brit birodalom afganisztáni rivalizálása (Rudyard Kipling szavaival: a nagy játék) a hatalmi szférában zajló belviszályok mellett döntő fontosságú volt abban, hogy az 1747-ben kikiáltott Afgán Királyság története bővelkedett fordulatokban, intrikákban. „Afganisztán olyan, mint egy kecske két oroszlán között, vagy mint egy búzaszem két erős malomkő között” - állította emlékirataiban a 80 évvel ezelőtti uralkodó, Abdur Rahman kán.6 A britek többször is (összesen három alkalommal) megkísérelték, hogy fegy71
