Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 3. szám - SZEMLE - Halász György: A Szovjetunió és Afganisztán kapcsolatai

veres erővel uralmuk alá hajtsák az országot, de valamennyi esetben kudarcot vallottak. A második katonai visszavonulás (1881) után kezdődött meg az egyezkedés a cári birodalommal. Nagy-Britannia mint az afgán külügyek gazdája vett részt azokon a tárgyalásokon, amelyeken az afgán-orosz határ kérdését tisztázták. Az 1880-as évek végén megvonták a pontos határokat a Pamírtól az iráni medencéig: egyetértettek abban, hogy az Amu-Darjától északra fekvő terület Oroszországé legyen, míg a folyótól délre eső vidék Afganisztánhoz tartozzék.

Később, 1893-ban a britek kijelölték a délkeleti határt: a Sir Mortimer Durand indiai külügyi államtitkár nevét viselő vonal a gyarmatosítók által kreált mesterséges politikai határok tipikus példája lett.

A brit-indiai adminisztráció szeme előtt két cél lebegett: az egyik, hogy ütközőállamot teremtsenek maguk és a cári ambíciók között, a másik pedig, hogy megosszák a harcos pastukat. (A pastukról néhány szót ehelyütt is érdemes ejteni, már csak azért is, mert a szovjet-afgán, illetve az afgán-pakisztáni viszonnyal összefüggésben még foglalkozni kell velük. A 15,5-16 millió lakosú Afganisztánban a pastuk száma 6,5 millió. Két nagy törzsük van, a durrani és a

72