Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
Európában. Ezért az EK (és Nyugat-Európa egésze) az amerikai akciókat nem mindig támogatja, az Egyesült Államok lépéseit nem mindig tudja kiszámítani, tehát elképzelhető a jövőben a nyugat-európai önerő növelésére irányuló törekvések felerősödése. 2. AzEgyesültÁllamok és az Európai Közösség közötti kereskedelem jelentőségének viszonylagos mérséklődése következtében csökkent Nyugat-Európa közvetlen konjunkturális függősége az amerikai gazdaságtól, ugyanakkor nőtt e függőség az Egyesült Államok helyét elfoglaló térségektől. Ebben a helyzetben az amerikai gazdasági szankciók (nyomások) kevésbé, ugyanakkor a világ más, az EK-val jobban összefonódó gazdaságok, térségek felől kiinduló impulzusok erőteljesebben tudják befolyásolni a nyugat-európai gazdaságpolitikát. 3. A nyugat-európai gazdaságok jövője szempontjából növekedett az olaj- exportőr országok fontossága, ezért az EK számára az arab térséggel kialakítandó kapcsolatok előtérbe kerültek. Az energiaellátással kapcsolatos kérdések, úgy tűnik, hosszú időre bevonultak a transzatlanti kapcsolatok rendszerébe. Ennek ellenére nincs sok remény arra, hogy a két fél energiapolitikája közeledjék egymáshoz. A nyugat-európai és az amerikai energetikai koncepciók eltérő volta, a függőséggel kapcsolatos különböző reflexek, a belgazdasági-társadalmi szféra eltérő érzékenységi pontjai legfeljebb rövid távú érdekegyeztetéseket tesznek lehetővé, nem pedig hosszú távra érvényes közös stratégiát. 4. Amennyiben a dollár megerősítésére irányuló amerikai gazdaságpolitika tartósan fennmarad, pénzügyi téren csökkenhet a két térség közötti feszültség, előtérbe kerülhet az együttműködés. 5. Ennek első vonalába tartozhat a fejlődő országokkal szemben már régóta esedékes közös fejlett tőkés álláspont kidolgozása és gyakorlati megvalósítása egyfajta nemzetközi „szereposztásban”. Az persze az alapevető kérdésekben való nézetazonosság esetén sem várható, hogy a rá kiosztott szereppel valamennyi ország elégedett legyen, illetve hajlandó vagy képes lesz a kiszabott feladatokat teljesíteni. Ebből származnak majd az újabb feszültségek, a kialakult hatalmi viszonyok újabb módosítására irányuló erőfeszítések. 6. Földrajzilag az arab térség és Latin-Amerika válhat az érdekellentétek felerősödésének fő területévé a nyolcvanas években, de egyáltalán nem zárható ki, hogy nagymértékben eltérő lesz a szocialista országokkal fenntartott kapcsolatokban követett amerikai és nyugat-európai gazdaságpolitika is. Egyes nyugati elemzések szerint a KGST-vel való gazdasági kapcsolatok kiépítésében tapasztalható nagyfokú érdekkülönbözőség oda vezethet, hogy a transzatlanti gazdasági kapcsolatok szerkezete megváltozik, s a nyugat-európai gazdaságok hosszú távon ható stabil és a növekedésüket tápláló gazdasági kapcsolataikat az összeurópai együttműködés keretei között találják meg. Ebben az esetben azonban már nemcsak a transzatlanti gazdasági, hanem a politikai-katonai kapcsolatrendszer lényeges elemei sem maradnának a régiek. 7. Az érdekellentétek új területét jelenthetik a Nyugat-Európában és az 64
