Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
Kitekintés a nyolcvanas évekre: együttműködés és versengés Tanulmányunk célja a transzatlanti kapcsolatok gazdasági oldalán a legutóbbi évtizedben felmerült nézeteltérések okainak kutatása és bemutatása volt. Helytelen volna azonban a fokozódó feszültségekből és érdekellentétekből egyértelműen olyan képet alkotni, hogy az Egyesült Államok és az EK között nincsenek alapvetően azonos gazdasági érdekek. A hetvenes évek során nemcsak Nyugat-Európában, de az Egyesült Államokban is erősödött az a meggyőződés, hogy a tőkés világgazdaság bajait csupán nemzeti erőfeszítéssel, a többi országgal való egyeztetést elmulasztva nem lehet orvosolni, illetve az így javasolt gyógymód adott terület betegségét esetleg gyógyíthatja, de más területeken még nagyobb feszültségekhez vezet. E „tanulási folyamat” feltehetően Amerika számára volt nehezebb, hiszen neki kellett addigi autonóm gazdaság- és pénzügypolitikáját nemzetközi összefüggésekbe ágyaznia, és korábban szokatlan önkorlátozó lépéseket tennie. A problémák közösségére és a közös megoldási szándékra épült a Trilaterális Bizottság tevékenysége, azzal a céllal, hogy a nyugat-európai és a japán gazdaságnak a korábbinál nagyobb szerep jusson a tőkés világgazdasági stratégia kimunkálásában.8 Amennyire egyetértés van azonban a vezető tőkés gazdaságok között abban, hogy a problémákat meg kell oldani, és hogy a kialakult kapcsolatok fellazulásának megelőzésére még azokon a területeken is szükséges a feszültségek csökkentése, amelyeken nem fenyeget közvetlen érdekháború, annyira eltérőek a gondok felszámolására javasolt eszközök és módszerek. Ennek a ténynek nem is annyira a jelenlegi nehézségek elsimításában van nagy jelentősége, hanem inkább távlatilag. Ugyanis a következő évtizedben várható további jelentős világgazdasági átrendeződés kívánatos irányának, arányainak és a folyamat sebességének befolyásolására kellene már jelenleg kidolgozni a legfontosabb közös érdekeket megtestesítő alapelveket. Ezen a szinten a gazdasági együttműködés eszköztárának és módszereinek megválasztása már közel sem csupán gazdasági kérdés: politikai, hatalmi viszonyok is egyre nagyobb szerephez jutnak a követendő gazdasági stratégia megfogalmazásában. Röviden úgy jellemezhetjük a kilátásokat, hogy az Egyesült Államok a közelmúltban bekövetkezett térvesztésének megállításáért, pozícióinak újbóli megerősítéséért és kiterjesztéséért, míg Nyugat-Európa (és Japán) a hetvenes években uralkodó folyamat fenntartásáért fog harcolni. Ha összefoglalásszerűen áttekintjük a transzatlanti gazdasági kapcsolatokban létrejött feszültségeket, akkor láthatjuk, hogy jelentős részük közvetlenül vagy közvetve összefügg az amerikai gazdaság világméretű befolyásának csökkenésével: i. Az Egyesült Államok „szavahihetősége” - részben a sikertelen katonai akciók, részben a globális elkötelezettség és a fenntartásához szükséges gazdasági és intézményi háttér közötti ellentmondás következtében - gyengült Nyugat63
