Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Inotai András - Török Ádám: A transzatlanti kapcsolatok gazdasági alapjai II.
mellett azonban a „polgári” és a „katonai” területeken való alkalmazási lehetőségek között egyre kevésbé lehet különbséget tenni. Az exportorientált nyugateurópai gazdaságok, de a Nyugat-Európában tevékenykedő amerikai leányvállalatok is a kelet-nyugati kereskedelem fenntartására és kiépítésére törekszenek, ezért ellenezték az amerikai elképzelést. Az embargó következő eleme, a Szovjetunióból való beszerzések megtiltása Nyugat-Európában nem jöhetett számításba. Az Egyesült Államok számára talán még elképzelhető volt e lépés „eredményessége” (de nem a rendelkezések által sújtott amerikai vállalatok vagy importőrök számára!), de a szovjet olajat, földgázt, krómot, uránt, fát, továbbá egész sor más nyers- és alapanyagot nagy mennyiségben importáló nyugat-európai gazdaságok számára jelentős gazdasági hátrányokkal járt volna. Végül az amerikai követelések utolsó pontja, a hitelkapcsolatok befagyasztása ugyancsak a szűk és szűk látókörű amerikai elképzelésre épített. Szűk azért volt a koncepció, mert nem vette figyelembe, hogy a kelet-nyugati pénzügyi kapcsolatokban az Egyesült Államok részesedése alig io százalékos. Az amerikai Export-Import Bank - nem utolsósorban a kormányzat politikai nyomásának engedelmeskedve - egyelőre igen kis mértékben vett részt a kelet-nyugati kereskedelem finanszírozásában, szemben a nyugat-európai bankokkal és állami pénzintézetekkel, amelyek a nyugati export fokozása érdekében kedvező feltételek mellett nyújtottak hosszú lejáratú hiteleket a szocialista országoknak. Ennek eredményeként a nyugat-európai országok jelentős pótlólagos versenyelőnyhöz jutottak az Egyesült Államokkal szemben a „keleti kereskedelemben”.8 Szűk látókörűnek azért bizonyult az amerikai elképzelés, mert a kelet-nyugati pénzügyi kapcsolatok számottevő hányada dollárban bonyolódik, a szocialista országok eurodollár- piaci tevékenysége a hetvenes évek második felében érezhetően megélénkült, és a dollár iránti nemzetközi kereslet figyelemreméltó hányadát tették ki a szocialista országok által igénybe vett hitelek. így az Egyesült Államokon kívüli nemzetközi hitelezési gyakorlat, a hitelvisszafizetés feltételei nemcsak a dollárt mint nemzetközi hitelpénzt, hanem mint az Egyesült Államok nemzeti valutáját, és ezen keresztül az amerikai gazdaságpolitikát sem hagyják érintetlenül. Kétségtelen, hogy a kelet-nyugati kereskedelem, illetve szélesebb értelemben véve a gazdasági kapcsolatok ma még nem értek el olyan szintet, ahol az amerikai és a nyugat-európai érdekkülönbségekből a transzatlanti kapcsolatok síkján veszélyes konfliktusforrások fejlődnének ki. Részletesebb kifejtésüket azonban - a szocialista külgazdasági politika környezetének bemutatásán túlmenően - az indokolta, hogy talán ezen a területen a legárnyaltabbak és legsokrétűbbek az Egyesült Államok és az EK-országok közötti gazdasági ellentétek, és a nyolcvanas években - más területek mellett - itt sem elképzelhetetlenek új és a transzatlanti kapcsolatok egészét az eddigieknél erőteljesebben befolyásoló fejlemények. 62
