Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)

1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában

Botswana, Lesotho, Zimbabwe és Malawi a tagjai. Mozambik valutabevételének zöme a Dél-afrikai Köztársaságban dolgozó bányászok bérének átutalásaiból származott. Ez a múltból visszamaradt vándormunkarendszer nagy tehertétel volt a mozambiki társadalom számára.Talán a kikötői kapacitás bővítése révén, a tranzitforgalomból származó bevételek növekedésével stb. a valutabevételek pótolhatók. Mozambik mint frontország továbbra is feladatának tekinti a fel- szabadítási mozgalmak segítését, amit Samora Machel elnök személyesen és a FRELIMO vezetői számos tárgyaláson megerősítettek.

Zambia számára különösen nagy tehertétel volt a zimbabwei fegyveres harc támogatása, mivel országa területén működtek a ZAPU kiképzőtáborai, s emiatt gyakran szenvedett a dél-afrikai és a rhodesiai légierő bombatámadásaitól. Zambia gazdaságában elsődleges szerepe van a bányászatnak, főleg a rézkitermelésnek. A réz értékesítése, szárazföldi ország lévén, a mozambiki határ lezárása következtében számára is megnehezült. Próbálkoztak ugyan a Dar-es-Salaam-i kikötőt igénybe venni, de a szállítások nagyon akadoztak. Zambia belső fejlődése számára szintén kedvező körülményt jelentett a Hazafias Front választási győzelme. Igaz, hogy földrajzi helyzete következtében - Angola mellett - ma is közvetlen frontvonalhoz tartozó ország, amely támogatja a SWAPO harcát. Határvidéke éppen a kényes területként számon tartott kelet-caprivi sávval határos. Ezen a keskeny namí- biai területen - amely Angola, Zambia és Botswana közé ékelődik — van a délafrikai hadsereg egyik legerősebb katonai támaszpontja, ahonnan támadásait indítja a határvidékek ellen.

Tanzánia az egyik legrégibb frontország, fővárosa, Dar-es-Salaam éveken át a felszabadítási mozgalmak központja volt. Jelenleg a frontvonal délre húzódott, s Tanzánia így távolabb került a dél-afrikai közvetlen ütközéstől, de Nyerere elnök mint tapasztalt afrikai politikus továbbra is az apartheid elleni közös küzdelem megbecsült vezetője.

Botswana jogilag 1966 óta független állam, amelyet Zimbabwe függetlenné válásáig a fajüldöző rendszerek teljesen körbezártak. A több mint 600 ezer km2 területű országban csupán 800 ezer lakos él. Területének nagy részét a dél-afrikai határvidéktől kiinduló Kalahári-sivatag foglalja el. Botswana régóta otthont ad a Délnyugat-Afrikából és a Dél-afrikai Köztársaságból szökött politikai menekülteknek. 1966-1977 között például hetente 600 menekült érkezett Botswanába.10 Tekintettel az ország helyzetére és gyenge védelmi képességére (1977-ben hozták létre az ország hadseregét), a menekülteket ugyan befogadta, de nem járult hozzá ahhoz, hogy területén kiképzőtáborokat létesítsenek.11

Az ENSZ közgyűlésén s számos nemzetközi konferencián nagy hangsúlyt kapott a frontországok felelős segítségnyújtásának méltatása és a rájuk háruló feladatokban való fokozott segítség igénye, mivel az apartheid elleni küzdelem és a dél-afrikai függetlenségi küzdelmek „harci zaján” túl az állandó védelmi készültség és a szervezetek belső támogatása fejlődést akadályozó tényező is szá46