Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
talpraállítását, a lakosság ellátását, a meglevő ipari létesítmények üzembe állítását, a foglalkoztatás javítását, a volt gerillák, gerillavezetők képzését, illetve átképzését a védelmi és a gazdasági feladatok együttes ellátására. Nagy nehézségeket okoz, hogy a portugál szakemberek elmenekültek. A szakemberhiányt egyelőre külföldi segítséggel próbálják pótolni. Az állam szerepe a gazdaság fejlesztésében elsődlegessé vált. A nehézségek ellenére már vannak eredmények. A mezőgazdaság szocialista átalakítása nagy lendülettel folyik. A nagy földbirtokokat állami gazdaságokká alakítják, különböző fokozatok kialakításával megkezdték a szövetkezetesítést, amelynek megvalósítását nagymértékben akadályozza a naturális, félnaturális gazdálkodás, a parasztok írástudatlansága és a szakemberhiány. Az ország lakosságának 85 százaléka él falun, hatalmas területeken szétszóródva. A közlekedés és a szállítás gondjait az ellátás érdekében mihamarabb meg kell oldani, de az infrastruktúra fejlesztéséhez tőkére van szükségük. Az angolai állam döntése értelmében: „... területünkön megengedjük a magántársaságok jelenlétét, de csak olyan feltétellel, ha alávetik magukat törvényeinknek, és ha általános fejlesztési terveink keretein belül működnek.”8 Az 1979 júliusában hozott törvény meghatározta a külföldi magántőke működésének lehetőségeit és feltételeit. A külföldi tőke megjelenése kedvezően hatott az infrastruktúra fejlesztésére és a gazdasági kulcságazatok, például az olajipar termelésére. A gazdasági életben mutatkozó nehézségek ellenére Angola következetesen segíti a dél-afrikai felszabadító mozgalmakat, amiről 1979. áprilisi nyilatkozatában Henrique Carreira honvédelmi miniszter így beszélt: „... most az országunk elleni állandó agresszió időszakában vagyunk. Dél-Afrika ellenünk folyó háborúja nem fejeződött be. Az agresszióval szembe kell szállni, bármennyit szenvedünk is tőle. Az agresszióba beleértjük a SWAPO-nak nyújtott segítség miatti dél-afrikai támadásokat is.”9 Mosambik a függetlenség kivívása óta eltelt öt év alatt a ZANU-nak nyújtott támogatása miatt állandó védelmi készültségre kényszerült. A védelmi feladatok mellett a belső gondok megoldására a FRELIMO számos társadalmi-gazdasági intézkedést léptetett életbe. Államosították a meglevő ipari üzemeket, megkezdték az állami szektor kiépítését, állami ellenőrzés alá vonták a bankokat, a külkereskedelmet, megkezdték a földreformot stb. Mozambik gazdasága tradicionálisan kötődik Rhodesia és a Dél-afrikai Köztársaság gazdaságához. Zimbabwe függetlenné válásáig a mozambiki kormány a fehértelepes kormány ellen szankciókat vezetett be, amely kedvezőtlenül hatott vissza saját gazdaságára is. A Zimbabwe függetlensége révén létrejött együttműködési lehetőség új, kedvező feltételt jelent a mozambiki gazdaság számára. Mugabe zimbabwei miniszterelnök és Kaunda zambiai elnök mozambiki látogatásakor megállapodás született arról, hogy a mozambiki kikötőkből - kapacitásuktól függően - megindulhat Zambia és Zimbabwe tranzitforgalma. 1980 júniusában létrehoztak egy szélesebb körű ún. szállítási bizottságot, amelynek Zambia, Tanzánia, Mozambik, Swaziföld, Angola, 45
