Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
lása, a nemzeti hadsereg megteremtése) egyszerre várnak megoldásra. Ismeretes, hogy - a szankciók mellett - a hosszú háború, az ország nagy katonai kiadásai már akadályozták a belső fejlődést. A pénzügyi szakértők számításai szerint a felszabadító háborúk befejeztével nagymértékben csökkennek a kormány katonai kiadásai, és így javulnia kell a költségvetési mérlegnek is. Az új zimbabwei kormány valóban visszafogta a katonai költségvetést az előző kormányhoz képest, de a megtakarított összeget az ország újjáépítésére, az egészségügy és az oktatásügy fejlesztésére fordította, s így a deficit nem csökkent. Ezért adóemeléseket terveznek, amelyek a vállalati és a magánjövedelmeket egyaránt érintenék. Az országban jelenleg nem sok fehér telepes él, és most létfontosságú, hogy a fehér szakemberek ne hagyják el az országot. A „békés egymás mellett élés” azonban nem könnyű ott, ahol éveken át fegyverrel harcoltak egymás ellen a fehérek és a feketék. Zimbabwe függetlenné válása megszabadította a frontországokat a zimbabwei felszabadítási harcok támogatásából rájuk háruló terhektől. A gazdasági együttműködés lehetősége erősítette például Mozambik helyzetét. A politikai függetlenség elnyerésével a Dél-afrikai Köztársaságtól való gazdasági függő viszony lazítása is megkezdődhet. Zimbabwe belső gondjaihoz tartozik a Hazafias Front két szárnya között meglevő, a shona és a ndebele törzs közötti szembenállásra visszavezethető ellentét, amely a függetlenség elnyerése óta többször, újabban egyre hevesebben - különösen a helyi hatósági választások során - fegyveres összeütközésekhez is vezetett. A kormány körültekintő politikát igyekszik folytatni a környező országokkal, különösen a Dél-afrikai Köztársasággal, amellyel olyan politikai kapcsolatot kell kialakítani, hogy az ne akadályozza Zimbabwében a békés belső fejlődést. E politika kialakításánál figyelembe kell vennie a Dél-afrikai Köztársasággal fennálló tradicionális - Zimbabwe részére rendkívül fontos - gazdasági kapcsolatát. Zimbabwe nem csatlakozott az ENSZ és az AESZ Dél-afrikai Köztársasággal szembeni szankcióihoz (pl. az olajbojkott megvalósítása Zimbabwe gazdaságát is érzékenyen érintené). Zimbabwe hangsúlyozottan el nem kötelezett külpolitikát folytat. Ugyanakkor Zimbabwe, amely oly sok segítséget kapott a frontországoktól, más nemzeti felszabadítási mozgalmaktól, nem nézheti tétlenül a SWAPO és az ANC harcát. A gondok és a feladatok kellő körültekintésre intik az ország vezetőit. A Der Spiegel nyugatnémet hetilapban megjelent interjújában ezzel kapcsolatban Mugabe zimbabwei miniszterelnök kifejtette: „... a dél-afrikai rendszert nem szeretjük ugyan, de nem változtathatjuk meg ennek a körzetnek a földrajzi tényeit. Dél-Afrika déli szomszédunk, és gazdasági rendszerünk történelmileg összeforrott egymással, mi egyik napról a másikra nem szabadíthatjuk fel a gazdaságot. És még ha akarnánk is, a realitások mindig arra kényszerítenének bennünket, hogy Dél-Afrikával bizonyos méretű kereskedelmet folytassunk. Politikailag azonban nem tarthatunk fenn kapcsolatokat Dél-Afrikával.”7 Zimbabwe stabilitásának megteremtése jelenleg elsősorban belpolitikai fel42
