Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
adat. Kezdettől fogva jól fejlődnek a gazdasági kapcsolatok Mozambikkal, amely elősegítheti a Dél-afrikai Köztársasággal való függőség csökkentését. Megállapodás született Zimbabwe és Mozambik között, hogy elsősorban a kereskedelem, a távközlés, a szállítás és a bankrendszer területén bővítik az együttműködést. Később Zimbabwe olajszükségletét beszerezhetné a mozambiki Beira kikötőn keresztül. Egyelőre a már meglevő, de kis kapacitású olajvezetéket nyitják meg, mivel a beirai kikötő fejlesztésre szorul. A zimbabwei gazdasági szakemberek abban bíznak, hogy a bányászat, főleg az aranybányászat fejlesztése csökkentené a növekvő gazdasági gondokat. A függetlenség kikiáltását követően a külföldi tőke idegenkedett a nagyobb összegű befektetésektől, tartva a front két szárnya közötti belső viszálytól. Nkala zimbabwei pénzügyminiszter a parlament 1980. nyári költségvetési vitájában ezért azt javasolta, hogy ösztönözzék a külföldi tőkebefektetéseket. A kormány úgy döntött, hogy kedvezményeket biztosít a külföldi vállalkozóknak. Megengedi, hogy a befektetett tőkéjüket két év után kivonják az országból, és hogy a már Zimbabwéban működő vállalatok adózás utáni profitjának ötven százalékát a tulajdonosok átutalják a külföldön élő részvényeseknek. A külföldi tőke útját megkönnyítő gazdaságpolitikai intézkedések rövid idő alatt meghozták a várt eredményt. Hivatalos nyugati (francia, olasz, nyugatnémet, amerikai stb.) kormányküldöttségek és magántársaságok üzletemberei tárgyaltak zimbabwei vezetőkkel hitelnyújtásról, üzletről. Megváltozott a nyugati kormányok korábbi külpolitikai magatartása is Zimbabwével kapcsolatban. Ez jól megfigyelhető az amerikai külpolitika módosulásán, amely most erőteljesen támogatja a kapitalista fejlődést erősítő zimbabwei gazdasági törekvéseket. Az Egyesült Államok a zimbabwei függetlenségi harcok idején a rhodesiai fehértelepes kormányt támogatta, s később segítette a Muzore- wa vezette bábkormány létrejöttét is. Amikor nyilvánvalóvá vált az angol-amerikai belső rendezési kísérlet sikertelensége, az Egyesült Államok módosította politikáját, tárgyalásokat kezdeményezett, és közvetíteni igyekezett a felszabadítási mozgalmak, Anglia és a bábrezsim között. Az amerikai külpolitika célja ma az, hogy Zimbabwét elszigetelje a felszabadítási mozgalmaktól, elősegítse a dél-afrikai-zimbabwei gazdasági kapcsolatok fejlődését. Az Egyesült Államok nyugatbarát politikát vár Mugabe kormányától. A politikai függetlenség azonban csak akkor válik az ország javára, ha Zimbabwe el nem kötelezett külpolitikát folytatva a gazdasági függő viszony felszámolására tesz lépéseket. Ki kell szélesíteni az állam gazdasági tevékenységét és ellenőrző szerepét, meg kell teremteni a nemzetgazdaságot, a fehérek tulajdonában levő magánvállalatokat a nemzetgazdaság egészének érdekei szerint és nem a nemzetközi nagytőke hasznára kell működtetni. Emellett kívánatos lenne feltárni a szocialista országokkal a harcok idején kialakított kapcsolatok és az együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit, megteremteni az együttműködés belső feltételeit. Ismert tény, hogy a szocialista országok a nemzeti felszabadító harc éveiben 43
