Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Fodor Erika: Konfliktus Dél-Afrikában
nyilvánította a területet, de csak 1890-től 1898-ig tartó fegyveres harcban tudta elfoglalni. Cecil Rhodes 1898-ban alapította meg Rhodesiát, amely 1914-ben Dél- Rhodesia néven brit koronagyarmat lett. A területen élő fehér telepesek 1923-ban ún. felelős önkormányzatot kaptak, és szoros kapcsolatot hoztak létre a dél-afrikai fehér telepesekkel. A terület sorsáról éveken át párhuzamosan folyt a vita a brit kormány és a fehér telepesek, illetve a brit kormány és az afrikai nemzeti mozgalmak vezetői között. 1965. november n-én a Ian Smith vezette rhodesiai fehértelepes kormány egyoldalúan kikiáltotta az ország függetlenségét. Az ENSZ a lépést nemzetközi jogilag törvénytelennek minősítette, s a Biztonsági Tanács felszólította a tagállamokat, hogy ne ismerjék el ezt a „függetlenséget”. A tényleges függetlenségi tárgyalásokra valójában csak 1979. szeptember 10- én került sor a londoni Lancaster House-ban az angol kormány, a rhodesiai Smith-Muzorewa-bábkormány és a Zimbabwei Hazafias Front képviselői között. A függetlenség egyoldalú kikiáltásától a Lancaster House-i tárgyalásokig eltelt 14 év alatt az ország társadalmi-gazdasági arculata jelentősen megváltozott. A gazdaság kezdeti fellendülése után a fegyveres gerillaharc kibontakozásával és fokozódásával, a katonai költségvetés növekedésével Rhodesia egyre nehezebb helyzetbe került. A fehér lakosság menekült az országból. A Financial Times 1977. évi adatai szerint 1975-ben 6,11 millió afrikai és 278 ezer fehér élt Rhodesiában, a függetlenség pillanatában (beleszámítva a menekülttáborok lakóit is) kb. 7 millió afrikait és 200 ezer fehér lakost számlálhatott az új állam.5 A függetlenség egyoldalú kikiáltása után a legjobban fejlesztett gazdasági ágazat a bányászat lett. A réz, arany, króm, azbeszt, nikkel, szén kitermelésének felfutását jól mutatja az ásványkincsek eladásából származó bevétel növekedése, amely 1965-ben 46 millió rhodesiai dollárt, 1976-ban pedig már rekordösszeget, 230 millió rhodesiai dollárt ért el.6 A külföldi tőke beáramlása is szembetűnően megnőtt 1965 után, és 1975-ig xoo millió rhodesiai dollárra növekedett (kb. 95 millió font). A fegyveres harc erősödésével azonban fordított arányban csökkent a tőkebeáramlás, így 1976-ban már csak 24 millió font értékű tőkebefektetés történt. A rhodesiai politikai és gazdasági élet válságba került. Az 1978 márciusában összekovácsolt belső rendezés kudarca után nyilvánvalóvá vált, hogy az afrikai lakosság többségi hatalma elkerülhetetlen, ugyanakkor a fegyveres felszabadító harc folytatása dél-afrikai támadás megindításához vezethet. A korábbi angolamerikai rendezési tervek meghiúsultak, s a Hazafias Front feltételeinek eleget téve, az amerikai fél jelenléte nélkül, de folyamatos tájékoztatásával folytak le az érintett felek között a függetlenségi tárgyalások. A független Zimbabwe első kormánya csőd szélén álló gazdaságot vett át. A gazdaság talpraállítása a Hazafias Front választási győzelmét követő átmeneti időszakban nagyon nehéz feladat. A hatalomátvétellel összefüggő feladatok (a menekültek hazatelepítése, a volt gerillák munkába állítása, a termelés normalizá41
