Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Vukovári Gábor: A török-görög-amerikai "háromszög"
Vita a kontinentális talapzatról Ennek alapja az, hogy kit illet meg az égei-tengeri talapzat felségjoga, kié az Égei- tenger kőolaj kincse. Mivel Törökország és Görögország gazdasági érdekei e ponton ütköznek, eltér a tulajdonjogról vallott felfogásuk is. A vita a kőolajat észlelő első geológiai jelzés, 1958 óta tart. Görögország a szigetek körül is alkalmazni akarja a talapzatra vonatkozó jogait. Törökország hasonló eljárása esetén sok görög sziget teljes egészében a török talapzatra kerülne. Ezért török részről azt ajánlották, hogy az Égei-tengerből kitermelhető kőolajat a két ország felezze meg egymás között, és más javaslatokat is tettek. A londoni Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete az égéi térség összes török és görög vonatkozású problémájának megoldását j tagú nemzetközi döntő- bíróságra bízná, amelyet a NATO és a Közös Piac közvetítésével alakítanának meg. Ezzel - közvetve - azt a nyugati véleményt is kimondta, hogy a görögök és a törökök külső segítség nélkül nem tudnak dűlőre jutni vitáikban. „A vitás kérdések bonyolultak és kényesek, az Égei-tenger számos aspektusát, valamint a Görögország és Törökország közötti ellentéteket érintik - intett óvatosságra a NATO déli szárnyával foglalkozó írásában Harold E. Shear tengernagy, a térség atlanti katonai erőinek főparancsnoka. - Valamennyi érintett ország tartós, türelmes és közös erőfeszítéseire van szükség ahhoz, hogy elfogadható megoldást találjanak a nehéz problémákra. A megoldást hamarosan meg kell találni, mivel a déli szárny egysége és szolidaritása forog veszélyben.”8 II. II. A Törökországot és Görögországot magában foglaló stratégiai térség helyzete - atlanti értékelések szerint - az elmúlt években romlott, ingatagsága fokozódott. „Bárhova nézünk is, a déli térségben majdnem mindenütt potenciális vagy már létező válsággócok vannak. A térségben számtalan alapvető katonai, gazdasági, politikai és szociális probléma merül fel” - írta Harold E. Shear tengernagy a már fentebb idézett cikkében. Az Egyesült Államok érdeklődése Törökország iránt különösen az Afganisztánban történt események és Irán elvesztése után támadt fel újból. Az iráni változás megfosztotta a Pentagont azoktól a kulcsfontosságú megfigyelő állomásoktól, amelyeket - a UPI amerikai hírügynökség megfogalmazásában - „a szovjet (katonai) tevékenység szemmel tartására használt”. „Miután Irán elveszettnek látszik a Nyugat számára, mindenki körüludvarolja az ön országát” - mondotta a Spiegel szerkesztője Ecevit miniszterelnöknek egy interjú során. „Természetesen mi azt kívántuk volna - igyekezett tompítani a kérdés élét az akkori török kormányfő -, hogy Törökország jelentőségét... egy másik ország tragédiája nélkül ismerjék el.”9 A UPI hírügynökség pedig Törökország stratégiai 28
