Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Vukovári Gábor: A török-görög-amerikai "háromszög"
A felségvizek kérdése Törökország egyetért azzal, hogy az államok felségvizeik határát általában 12 mérföldben állapítsák meg, de kijelenti, hogy ez nem vonatkozhat az Égei- tengerre. Ott továbbra is meg kell maradnia a 6 mérföldnek. Ha ugyanis Görögország a szigetek körül 12 mérföldre terjesztené ki felségvizeinek határát - hangzik a török érvelés -, akkor az Égei-tenger görög tóvá változna. Ezt török részről nem fogadhatják el. Ezzel kapcsolatban a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete egyik jelentésében idézi a tengerjog ismert kanadai szakértőjének, Andrew Wilsonnak a - lényegében török álláspontot támogató - számítását: Görögország abban az esetben, ha felségvizeinek határát 12 mérföldben állapítja meg, az Égei-tenger 63,9 százalékát birtokolná.6 Ezáltal a török hajók nyugati irányban csak a görög felségvizeken keresztül juthatnának ki a Földközi-tengerre, vagy pedig nagy déli kerülővel. A légtér ellenőrzése A ciprusi török partraszállásig, azaz 1974-ig az Égei-tenger felett Görögország irányította és ellenőrizte a polgári és a katonai repülést a Nemzetközi Repülési Szervezettől (FIR), illetve a NATO-tól kapott megbízás alapján. Törökország ekkor „biztonságára” hivatkozva előírta, hogy a szárazföldje felé tartó minden polgári és katonai repülőgép köteles bejelentkezni a török repülésirányító hatóságoknál, és repülési célját, adatait megadni. Válaszképpen Görögország az Égei- tenger körzetében veszélyesnek nyilvánította a repülést, amellyel lényegében leállította az itteni repülőforgalmat. A Demirel-kormány 1980 elején visszavonta a korábbi intézkedést, és ezzel török részről helyreállította az 1974 előtti állapotot. A görög fél is megszüntette repüléskorlátozó intézkedéseinek egy részét. Mindezzel együtt is, a jelenlegi szabályozás nem elégítette ki a feleket, ezért a tárgyalások folytatódnak. Az égei-tengeri szigetek helyzete Az első világháború befejezése, valamint a török nemzeti felszabadító háború győzelme után a Törökországgal kötött Lausanne-i szerződés (1923) úgy rendelkezett, hogy a török partok közelében fekvő szigeteket demilitarizálni kell, azokat katonai célokra felhasználni nem szabad.7 A Cumhurijet c. isztambuli lap 1980. február 28-i kommentárjában azt irta, hogy „... Athén az égei-tengeri görög szigeteket a nemzetközi egyezmények ellenére felfegyverezte”. Az égéi konfliktus kérdéséhez hozzászólva a Nemzetközi Stratégiai Tanulmányok Intézete azt javasolta, hogy Törökország helyezze át Nyugat-Anatóliában állomásozó 4. hadseregét, melynek feladatát egy görög-török háborús konflktus esetén a partok közelében levő szigetek megszállásában határozták meg; Görögország viszont állítsa le a szigetek felfegyverzését, s az ott elhelyezett fegyverzetet vonja vissza. 27
