Külpolitika - A Magyar Külügyi Intézet elméleti-politikai folyóirata - 1981 (8. évfolyam)
1981 / 3. szám - Réti Ervin: Camp David zsákutcája
Abban, hogy Camp David a jobboldali arab olajmonarchiák számára is elfogadhatatlanná vált, közrejátszhatott két másik tényező is. Az izraeli vezetés szem- melláthatóan úgy tekintett a szerződésre, mint olyan okmányra, amely zöld utat biztosít számára annexiós célkitűzéseihez. A knesszet, az izraeli parlament Jeruzsálemmel kapcsolatos határozata, amely törvényerőre emelte a „szent város” arab szektorának bekebelezését, s az egységes Jeruzsálemet „örök időkre, véglegesen” Izrael fővárosává nyilvánította - egységes visszautasításra talált az arab, sőt szélesebben véve az egész iszlám világban. (Elítélték az ENSZ-ben is, s azok az országok, amelyek diplomáciai képviseletüket Jeruzsálem nyugati részében, újvárosában állomásoztatták, ugyancsak átköltöztették követségeiket Tel Avivba.) Felgyorsult és új arculatot kapott a telepítéspolitika is. A hivatalos adatok ellentmondóak (önkényesen összevonnak, illetve szétválasztanak ilyen „erődfalvakat”), de hitelt érdemlően száznegyven körülire teszik a települések számát, amelyeknek több mint fele Begin hatalomra jutását követően, 1977 óta létesült. Más szempontból is változott a gyakorlat: a korábbi Máárách- (szociáldemokratamunkáspárti) koalíció is telepített, de főként parlagon hagyott földeken, tisztázatlanul hagyva e kolóniák jogi státuszát. A Begin-kabinet települései sűrűn lakott arab körzetekbe ékelődnek, több ízben arab földeket sajátítottak ki a tulajdonosok akarata ellenére, s ezt a tevékenységet a Nagy-Izrael bibliai ideológiájával támasztották alá. Természetesen a Camp David-i megállapodásra is hivatkozhattak, miszerint ezeken a területeken nem kérdő jelezhető meg az izraeli jelenlét. A telepítéspolitikának túlzott anyagi támogatást is juttattak, amiben a szuperhéjaként ismert Ariel Sharon tábornok földművelésügyi minisztériuma járt élen. Nyilvánvaló lett, hogy a Begin-kormány - bizonytalanul tekintve saját politikai jövőjére - kész helyzetet akart teremteni, hogy esetleges távozása után se történhessen változás. A települések egyúttal növelni kívánták a szélsőséges-fanatikus csoportok (például a Gus Emunim, a Hívők Blokkja) politikai súlyát és aktivitását, valamint a településeken munkához és viszonylag elfogadható feltételek mellett lakáshoz jutó fiatalok érdekeltségét e politika fenntartásában. Érthető visszatetszést keltett, hogy Izrael minden eddiginél intenzívebben helyezte át a palesztinekkel szemben folytatott háborút Libanon földjére. Az ország belső szétesettségét, zilált állapotát kihasználva mini-ütközőállamot létesített északi határain, Haddad őrnagynak a libanoni nemzeti hadseregből dezerált katonái és a jobboldali milicisták segítségével. De még a „Szabad Libanon” létrehozásával, a szomszéd államból kiszakított „egészségügyi kordonnal” sem elégedett meg, hanem rendszeresen támadja Libanon más területeit. Ez szélesebb körű konfliktusokkal fenyeget, hiszen az arab országban ENSZ békefenntartó erők, az UNIFIL egységei, valamint szíriai alakulatokból álló zöldsisakos arabközi béke- fenntartó erők is állomásoznak. Különösen kiéleződött a helyzet, amikor megkezdődött a zahle-i ütközet: a libanoni jobboldal - izraeli támogatással - nagy összefüggő területeket akart fennhatósága alá vonni, kiszorítva onnan a szíriai arab békefenntartó erőket. (Az Izraelben megjelenő Mighdal című folyóirat
